Az ESzR legkisebb tagja az R10 számítógép volt. Ennek első változatát (1010B) egy francia gép (CII 10010) licence alapján az SzKI-ban fejlesztették ki. A hivatalos bevizsgálási eljáráson elfogadott későbbi R10 változat sorozatgyártása 1973 körül indult a Videotonban. A gép nagyon előnyösnek bizonyult on-line adatgyűjtő rendszerként. Sokoldalúságát növelte, hogy – valósidejű (realtime) periférikus készülékként -, analóg bemenet és analóg-digitális átalakító is létezett hozzá.

A Videoton Számítástechnikai Gyára gyártotta az 1970-80-as évek folyamán az ESzR-be illeszkedő R10 számítógépek központi egységét, a TTL (Transistor-Transistor Logic) áramkörökből épített, 4-32 Kszó (16 bit/szó) kapacitású ferritgyűrűs főtárral szállított, mikroprogramozott kisszámítógépet. A számítógép perifériáját VT 340 vagy egyéb képernyős terminálok, valamint lyukkártyás- és lyukszalagos egységek alkották, de illeszthető volt egy 800 kB kapacitású SAGEM fixlemez-meghajtó, később pedig 8″-os floppy meghajtó is. Gyártottak különféle periférikus eszközöket is, többek között sornyomtatókat és képernyős terminálokat, amelyek a világ több pontjára eljutottak. A cég hazai beszállítói köre is jelentékeny volt, így a Magyar Optikai Művektől (MOM) a Budapesti Rádiótechnikai Gyárig (BRG) számos cég részesült az ESzR nyújtotta piaci lehetőségekből.

Az R10 néhány jellemző és ajánlott periférikus eszközének paraméterei:

• operátori konzol: írógép, lyukszalag olvasó/lyukasztó, sebesség 10 karakter/másodperc;
• lyukszalag olvasó/lyukasztó, sebesség 300/350 karakter/másodperc;
• sornyomtatók: 80 vagy 132 karakter/sor, sebesség 356 vagy 245 sor/perc;
• mátrixnyomtató, sebesség 100 karakter/másodperc;
• lyukkártya-olvasó, sebesség 300 kártya/perc;
• 5 MB kapacitású cserélhető-mágneslemezes meghajtó;
• 9 sávos mágnesszalagos háttértár;
• alfanumerikus képernyő, 16 sor, 80 karakter/sor.

Az általános adatfeldolgozásban, folyamatirányításban, műszaki tudományos számításokhoz, mérésadat-gyűjtőként és -feldolgozóként is jól használható R10-est assembly és FORTRAN nyelven lehetett programozni, de BASIC és COBOL fordítóprogram is tartozott a kínálathoz. Az 1980-as évek elejéig gyártott R10 a “béketáborban” – persze itthon is – sikerrel mutatkozott be, például – az akkoriban még szigorúan titkosnak számító – űrfelvételek gazdasági jellegű feldolgozása kapcsán. Különösen kedveltté vált Szovjetunióban, amikor a Videoton az SzKI-val együttműködve bekapcsolódott az ott indult tengerfenék-kutatási programba. Mint kis teljesítményű és kategóriájában viszonylag olcsó számítógép, remekül bevált az ESzR nagyobb gépeinek szatellit gépeként is.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/vt-r10-miniszamitogep