A japán Sharp sok más elektronikai céghez hasonlóan megpróbált betörni az otthoni számítógépek piacára a korai 1980-as években. A mára legendás Commodore 64 és Sinclair ZX Spectrum piaci elsőségét azonban nem tudták gépeikkel utolérni.

A Sharp otthoni számítógépei két fő sorozatból álltak, ezek az MZ-700 és MZ-800. A szérián belül azonos felépítésű gépek a beépített eszközök számában különböztek egymástól. Ezek a magnó, a plotter és a floppy meghajtó.

A Sharp MZ-821 1984 decemberében került piacra, ez volt a legsokoldalúbb Sharp számítógép abban az időben. A saját fejlesztésű BASIC mellett, a floppy meghajtó tulajdonosok használhatták a P-CP/M operációs rendszert (CP/M klón), és így professzionális személyi számítógépeken használt WordStar, dBase II és Multiplan programok alternatíváit.

Az MZ-800 részben kompatibilis a 700-as és a régi MZ-80K sorozattal, így lehetett futtatni néhány régi programot az új gépeken. A gép processzora 3,5 MHz-es Z80A. Memóriája 64 kilobyte (bővíthető 128 kB-ig), a ROM mérete 16 KB. Az M60719 video chip felbontása 40×25 karakter (16 szín) és 80×25 karakter (4 használható a 16 színből) szöveges módban, vagy 320×200 pixel (4 szín) és 640×200 pixel (2 szín) grafikus módban.

A számítógépen nyomtató, TV, RGB kimenet, magnó (1200 baud), 2 joystick és bővítő csatlakozók érhetőek el. Az SN76489 hang chip  három különálló csatornán képes megszólalni a számítógépbe épített hangszórón. A billentyűzet írógép stílusú, külön kurzor és a funkció gombok találhatóak. Külső perifériaként, 2,8 “Quick Disk meghajtó vagy 5,25″ floppy meghajtók és fekete vagy színes plotter használhatóak voltak.

Mivel a ROM-ban csak az indító kódot tartalmazta a rendszer, minden programozási nyelvet, még a BASIC interpretert is, kazettáról vagy lemezről kellett betölteni. A Logo és Pascal programozási nyelvek csak lemezen álltak rendelkezésre. Az operációs rendszer különlegessége , hogy a 64 kB RAM-ot virtuális lemezként lehetett használni.

Forrás: Wikipédia, old-computers.com