A kereskedelmi forgalomban is kapható első magyar gyártmányú házi számítógép, a Primo 1984-ben került a piacra. A gépet a Microkey Kutatási, Fejlesztési, Termelési Társulás fejlesztette ki, majd az MTA SzTAKI leányvállalata, a Cosy gyártotta. Egész oldalas újsághirdetésekben, nyereményjátékok és akciók özönével harangozták be, az ajándékcikkek közé pedig kártyanaptár és órarend is tartozott. A reklámokkal és az alacsony árral elsősorban a gyermekeket és a fiatalokat kívánták meghódítani. A gép ismertségéhez a TV BASIC tanfolyamhoz kiadott könyv programlistái, a Mikroszámítógép Magazin és a Bit-let című lapok cikkei, valamint az önálló sorozatként megjelentetett Primo Füzetek is hozzájárultak.

A Primonak 16, 32 és 48 KB RAM kapacitású változata létezett. A magyar fejlesztésű – Örley Gábor tervezte – kapacitív billentyűzet (a köznyelvben “tappantyúzat”, “masszírozantyúzat”) közvetlenül egy NYÁK-lapra került, s mivel nem tartalmazott mozgó alkatrészeket, szinte “örökéletű” volt, viszont beállítástól függő túlérzékenysége miatt gyakoriak voltak a kisebb hibák – például spontán karakterismétlések – is. A különlegesen formatervezett – egy korábbi Tandy típusra emlékeztető – burkolat műanyagból készült.

A beégetett BASIC programozási nyelv, a monitorként használható – általában Junoszty – televízió és a “kommersz” – általában magyar BRG MK 27 vagy MK 29 – magnó, kedvező árú, egyszerű házi számítógéppé tette a Primot. A programozók a BASIC mellett Forth és assembly nyelven is írhattak programokat; a szükséges fordítóprogramokat a géphez mellékelt kazettáról lehetett betölteni, amelyen megtalálható volt a bemutatóprogramokon kívül sok világsikerű ZX Spectrum játékprogram átirata is. Kultikus népszerűségre tett szert például a Kelj fel Jancsi című játék, de a sok ügyességi- és oktató program mellett nyomdai alkalmazások is léteztek.

A gépből 1986-ig összesen körülbelül 7000 példányt szereltek össze a sárisápi Új Élet MgTsz dolgozói; ezek közül mintegy 1000 példányban készült el a professzionális, nyomógombos billentyűzettel ellátott változat, a Primo-B. A második iskola-számítógép pályázaton – a fejlesztői közösség csúcsteljesítményeként – még egy változat prototípusa szerepelt Pro-Primo néven, amihez a színes grafikus kijelzőn kívül sokféle periférikus eszköz is csatlakozhatott. Ezt a típust azonban már nem gyártották, mert az iskoláktól viszonylag kevés megrendelés érkezett. Bár a pályázat eredeti célja a magyar informatikai ipar támogatása volt, és a Pro-Primo a középiskolás kategóriában első, az általános iskolás kategóriában harmadik helyezést ért el, a pálmát a pályázat abszolút győztese a kedvező áron forgalmazott Commodore 16 gépcsalád vitte el.

Így nem lett a Primoból “magyar ZX Spectrum”, s nemcsak billentyűzetének hiányosságai miatt, hanem fekete-fehér grafikus képernyője sem állta a “magánimport” versenyét (bár 192*256 képpont felbontású volt), árát pedig “megnyomta” az igen drága tápegység (a köznyelvben “grillsütő”). Ennek ellenére szerepe jelentős, mert a kiskorú felhasználók ezrei kedvelték meg általa a számítástechnikát. Története nem is ért itt véget: a márka hívei még napjainkban is gazdag dokumentációs anyagot tartalmazó honlapot vezetnek a “Primi”-ről, sőt “utángyártják” a gépet, és élvezettel pötyögnek rajta.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/primo-hazi-szamitogep