A tegnap holnapja: a tablet eredete

1987-et, akárcsak az egész évtized informatikáját a PC forradalom határozta meg. A desktop PC-k otthoni rajongók, vállalatok, kormányügynökségek, számítógépes laboratóriumok, kampuszok szabvány hardverévé vált az Egyesült Államokban. Az Apple gőzerővel dolgozott a Macintosh újabb változatán, iskoláknak diszkont áron kínálta egyes termékeit, hogy a tanulók minél jobban megismerjék és megszeressék a céget. Egyes jövőkutatók és számítástudományi szakemberek viszont már a következő 15 év újgenerációs eszközeiről jövendöltek, és a jövőképekből kimaradt a hagyományos PC.

Az Apple mást is tett 1987-ben: szponzorálta a 2000-es év PC-je versenyt. A résztvevőknek meg kellett tervezni a szerintük 2000-ben meghatározó gép prototípusát. A zsűri illusztris személyekből állt: a sci-fi író Ray Bradbury, a futurológus Alvin Toffler, az objektumorientált programozás és a grafikus felhasználói felület úttörője, Alan Kay, a neves oktatáspolitikus Diane Ravitch és az Apple-társalapító Steve Wozniak választották ki az ezer egyetemista által formált maximum ötfős csapatok munkái közül a győztest, az Illinois Egyetem Urbana-Champaign (UIUC) alkotását. A nyertesnek alkotói a “Tablet: a 2000-es év személyi számítógépe” nevet adták, a prototípus ma a Mountain View-i Számítógéptörténeti Múzeum gyűjteményéhez tartozik.

A tablet koncepciója akkor sem volt új, genealógiája egy 1963-as RAND gépig vezethető vissza. Az UIUC gépe szinte semmiben nem emlékeztetett az ősre, a sci-fikben, például a Star Trekben látott darabokra vagy Alan Kay 1972-es Dynabook koncepciójára viszont már inkább. (“A jövő előrejelzésének legjobb módja, ha feltaláljuk” – jegyezte meg Kay.)

Az UIUC csapat által beadott több mint húszoldalas leírás 2000 helyett 2010-et találta majdnem telibe. A leírás nagy részében akár az iPad-ek is “magukra ismerhetnének”, ráadásul a potenciális alkalmazásokkal sem tévedtek sokat, a beharangozott elsődleges input eszköz, a stylus viszont nem vált be.