Retro, remake, reneszánsz

Sokan emlékszünk még rá, hogy az ezredforduló idején az 1960-as évek tánczenéjét, popkultúráját, öltözködését és szórakoztató elektronikáját nevezték retrónak, azt idézte a Csinibaba című mozi és a Budapest Retro dokufilm, sőt! ez a látványvilág hatott a szükségből erényt kovácsoló romkocsmák belsőépítészetére is.

Ahogy telik az idő, a retrohullám is újabb korszakokat lep el: most a 80-as, korai 90-es évek van soron, sőt! immár elkerülhetetlenül az ezredfordulót is átszínezi a nosztalgia, az 1999-es napfogyatkozás szemüvegén át nézve, rettegve az Y2K informatikai rombolásától.

Most a 80-as, 90-es évek ifjai léptek családapa korba, ők mutatják meg csemetéiknek, milyen tárgyakkal vették körbe magukat gyerekkorukban.

 

Egy kedves látogatónk a NES Mini konzollal

Ez a retróláz évek óta a korszak házi számítógépeinek, konzoljainak reneszánszát jelenti: tízezres tagságú Facebook-csoportokban és aukciós oldalakon tízezrekért – ritkább példányok esetén százezrekért – cserélnek gazdát a 80-as évek tömeggyártású masinái, új játékokat és demókat mutatnak be 35 éves számítógépeken.

A Neumann Társaság múzeumát évek óta úgy alakítottuk ki, hogy a korai személyi számítógépeket nemcsak vitrinekben mutatjuk be, az 1000 négyzetméteres Informatika Történeti Kiállítás (ITK) részeként, de egy külön teremben tettük kipróbálhatóvá a Commodore 64-et és Amigát, a régi PC-t és Macintosht, a Segát és a Nintendót.

A videojáték kabinet sikeres: az egyéni nosztalgia találkozik az informatikatörténeti ismeretterjesztéssel, hiszen magunk is azt valljuk, hogy a 80-as évek egy kivételes korszaka a technikatörténetnek. Nagyjából 10 év telt el az IT történet egyik legnagyobb hatású (TOP2) projektje, az első mikroprocesszor megjelenése óta, amikor a milliós sorozatú házi számítógépek elvitték az informatika lehetőségeit, a kódolás-programozás kreatív hobbiját és nem utolsó sorban a videojátékot az otthonokban.

A videojátékok, ezek az interaktív mesék pedig újabb és újabb nemzedékeket nyernek meg az informatikának és a (retró) esportnak

Kabinetünk gépei előtt sorállás volt külső helyszínen tartott programjainkon, így a budapesti TaxiExpón és a győri WRO – robotika világolimpia döntőn is.

Az éles szeműek viszont nyilván azonnal észrevették, hogy műtárgyaink kímélésére kötöttünk egy kompromisszumot: egyes platformoknak az utángyártott változatait tesszük ki a látogatói „nyúzópróbának”.

Az utóbbi években több gyártó is jelentkezett korszerű elektronikus alapelemekből újraálmodott remake-ekkel. A japán Nintendo 8 bites NES és 16 bites SNES konzolja is bekerült egy, a régi legendákat idéző, de kicsinyített házba, a NES Mini és SNES Mini modelleken nem kell a játékokat tartalmazó memóriakártyákat (cartridge-eket) cserélgetni (és ha nem működnek, kocogtatni őket és beléjük fújni, ahogy a „régi szép időkben”), hanem menüből választhatjuk ki a kedvenc játékunkat, amit HDMI-vel csatlakozó lapmonitoron nézhetünk meg.

A NES Minikből és SNES Minikből már felszerelkeztünk, egy kedves magánszemélynek köszönhetően pedig C64 Minink is van, ugyanis a legismertebb otthoni számítógépet, a mikrogépek Volkswagen Bogarát is elérte a remake-hullám (tegyük hozzá: nem is először). A C64 Mini inkább makettre emlékeztet, mert billentyűzete nem működik, csak dísz, a játékok botkormánnyal (joystickkel) választhatóak ki – vagy USB-s billentyűzet csatlakoztatásával élvezhetjük újra a BASIC-programozás élményét.

Sokakat nem elégített ki a nosztalgia ezen formája, ezért a gyártó újabb lépést tett, stílszerűen visszafelé: megjelentette a THEC64 néven emlegetett „életnagyságú modellt”. Tehát fejlesztői, gyártói kapacitását nem kímélve végre eljuttatta a gépet arra a kényelmi szintre, amit a mintául szolgált típus 38 évvel ezelőtt már biztosított.

A típusról a PosztModem youtube-csatornán láthattunk ismertetést, e sorok írójának közreműködésével.

Úgy látjuk, ahogy a gőzmozdony sosem ment ki a közlekedési múzeumok kedvelői körében a divatból, a Commodore is örökzöld lesz. A retro videojáték pedig szórakozás, emlékezés – és a gyártóknak jó üzlet is.

De a nosztalgiának vannak különlegesebb példái is: a Sinclair ZX Spectrum számítógépeinek hívei – ha épp nem a Vega utángyártott konzol körüli botrány miatt bosszankodnak – évek óta várják, hogy beérjen a Kickstarter-projekt és kézbe vehessék azt a Sinclair Spectrum Nextet, melynek formatervét az eredeti gép designere, Rick Dickinson készítette.

 

Sinclair Spectrum Next

De talán még különlegesebb, hogy vannak, akik a klasszikus zsebszámológépek szolgáltatásait sem szívesen engedik el az okostelefonos appok korában. Aki sokallja a magyar forintban sokszor százezres árat egy-egy régi Hewlett-Packard programozható számológépért, de bolondul a fordított lengyel jelölésű (RPN) gépekért, vehet egy Swiss Micrót.

 

Forrás: https://www.swissmicros.com/

Van, aki a megszokott ergonómiai megoldásokra vágyik, van, akit kreativitásra ösztönöz a remake-ek anakronizmusa. Talán egyszer, a 2050-es években, lesz egy Remake rémmesék kiállítás, amely fényt derít a múltba való visszavágyódás mozgatórugóira.

 

Képes Gábor