1894. november 26-án, a Missouri állambeli Columbiaban született Norbert Wiener matematikus, a "kibernetika atyja". Csodagyerekként kezdte: háromévesen tudott írni-olvasni, 15 évesen matematikai diplomát szerzett a Tufts College-ban. Egy évig tanult zoológiát, majd filozófiát, amiből a Harvardon 1913-ban tudományos fokozatot is szerzett egy matematikai logikai értekezéssel. Nemsokára Angliában megismerkedett Bertrand Russellel, Göttingenben pedig David Hilberttel dolgozott együtt.

Később a gázokban és folyadékokban lebegő (szuszpendált) részecskék szüntelenül zajló, véletlenszerű mozgásával, a káoszelméletben is szereplő úgynevezett Brown-mozgással, a második világháború alatt pedig a légvédelmi rendszerek matematikai problémáival (például ellenséges légi járművek mozgásának radarképek alapján történő előrejelzésével) foglalkozott. Statisztikai módszereket dolgozott ki az irányításra és a kommunikációra, és így jutott el a kibernetika fogalmának megalkotásához.

1940-ben definiálta a modern számítógépek öt kritériumát: numerikus aritmetikai egység (1), műveletsorok automatikus (ember nélküli) végrehajtása (2), adatok tárolása, könnyű előhívása és törlése (3), kettes számrendszer (4), elektroncsövek mechanikus és elektromos kapcsolók helyett (5).

Emberi intelligencia és gépek működésének kapcsolatát (Alan Turing és Neumann János mellett) elsőként a kibernetika tudományát az 1940-es években kidolgozó Wiener tanulmányozta. Agyhullámokat vizsgálva mutatott ki párhuzamokat az emberi agy és a memória-alapú asszociációra, választásra és döntéshozásra képes számítógépek között. Magát a kibernetikát az ?állatokban és gépekben zajló hírközlésként, vezérlésként és ellenőrzésként? határozta meg. 1948-ban jelent meg Cybernetics (Kibernetika) című nagyhatású könyve.

Az ő nevéhez fűződik a termosztáttal jól illusztrálható visszacsatolás-elmélet is: a termosztát adott környezet hőmérsékletét ellenőrzi, a valósat a kívánt hőmérséklethez hasonlítja és igazítja. Az összes intelligens viselkedésformát ? gépekkel szimulálható ? visszacsatolási mechanizmusok eredményezik.

A világháborút követően és az 1950-es években szerteágazó területekkel foglalkozott. 1964. március 18-án, Stockholmban hunyt el.