Manapság majdnem mindenki olyan számítógépet próbál építeni, amely az emberhez hasonlóan gondolkozik, következtet. Vagy nagyon úgy tűnik. Ezt teszi a Google, a Facebook, a Baidu és az IBM, ezt teszik a MetaMind és Viv típusú startupok. És állandóan új szereplők tűnnek fel. Pedig csak annyira régen, mint a 2. világháború, a legtöbb embertől teljesen idegen volt a nem-emberi számítógép ötlete.

Zavaros? Nos, a “számítógép” egykoron azokra a személyekre vonatkozott, akiknek kézzel végzett számítási műveletekből állt a munkája. A Számítógép-történet (ComputerHistory,www.youtube.com/watch?v=m13Jrk-cUmo) mini dokumentumfilmben elmagyarázzák: a digitális számítógépek előtti időkben a matematikusok kisebb részekre bontották és humán számítógépeknek osztották ki a bonyolult problémákat, hogy oldják meg. Ha olyan messzire megyünk vissza az időben, mint az 1700-as évek közepének csillagászati számításai, ez a munkafolyamat tette lehetővé, hogy matematikusok olyan gyorsan oldjanak meg problémákat, amennyire korábban képtelenek lettek volna.

A dokumentumfilmből megtudjuk, hogy a korai számítógépek nők voltak, mégpedig azért, mert kevesebb pénzért dolgoztak, mint a férfiak. A nők számítástudományi szerepe mind a mai napig alulértékelt, bár mostanában kezd megváltozni a megítélésük.

Történetesen sok női “számítógép” ment el az ENIAC, az egyik első általános rendeltetésű elektronikus számítógép mellé dolgozni, és a jó hír, hogy ma már a programozás úttörőiként tekintünk rájuk.

Részben nekik köszönhető, hogy a mai számítások automatizáltak. De a nagy számítási problémák kisebb részekre bontásának ötlete nem tűnt el a múltban. A Hadooptól kezdve, a legtöbb modern szuperszámítógépes szolgáltatás így működik.