1952. december 14-én az amerikai haditengerészet (US Navy) szándéknyilatkozattal fordult az MIT-hez, a Whirlwind (Forgószél) projekt folytatását jelentő repülőstabilitás- és irányításelemző (ASCA) program fejlesztésére kérték fel a neves felsőoktatási intézményt.

A Jay W. Forrester vezetésével felépített Whirlwind volt az első valós időben is figyelemre méltó biztonsággal, kevés hibával dolgozó, akkori mércével szélvészgyors elektronikus digitális számítógépként lett ismertté. Más szempontból szintén világelső volt: magmemória végezte a párhuzamos feldolgozást.

Forrester, az amerikai számítástudomány egyik úttörője 1918-ban, Nebraskában született, sokáig egy szarvasmarha-farmon élt. Középiskolás korában szélkerék által működtetett autó dinamójával szolgáltatta a telep villamosságát. A villamosmérnöki pályát választotta, az MIT-ban 1939-től dolgozott.

A világháborúban és az azt követő években a hadsereg az ENIAC-t, a tengerészet pedig az 1945-ben indított analóg Whirlwindet fejlesztette. Forrester a gépet az ENIAC mintájára alakította át digitális rendszerré.

1954 decemberére a két emeletet elfoglaló monstrum 12500 vákuumcsövet, 23800 kristálydiódát tartalmazott. Heti 35 órát, 90 százalékos pontossággal dolgozott. Lényegében az IBM által a SAGE légvédelmi rendszerhez készített AN/FSQ-7 prototípusaként funkcionált. Nagy hatással volt az IBM 700 sorozatra és a Digital Equipment Corporation fejlesztette gépekre is.

Pontosan két évvel később, 1954. december 14-én bemutatták az egyik amerikai televíziós csatornán. 1959-ig használták.