“Megérkezett az a korszak, sci-fi írók kedvenc témája, amikor számítógép van minden otthonban!” Ezzel a felütéssel kezdődik az a cikk, ami 40 éve, az amerikai Popular Electronics magazinban jelent meg, 1975 januárjában. Az újság címlapján a 400 dolláros számítógép, az Altair 8800 volt látható.
Az Altair 8800-at az amerikai MITS (Micro Instrumentation and Telemetry Systems) fejlesztette. A számítógépet 439 dolláros áron kit készletként (a felhasználónak otthon kellett összeforrasztania a gépet) árulták, de kb. másfélszeres áron (621 dollár) összeszerelve is meg lehetett vásárolni. A cég csupán pár száz darab számítógépet tervezett eladni, ám a Popular Electronics magazinban megjelent cikk hatására, az óriási érdeklődés miatt végül több ezer darab talált gazdára, és ezzel az új korszak tényleg elkezdődött.
Az Altair 8800 első ránézésre nem igazán tűnik számítógépnek, inkább valamiféle mérőműszernek, esetleg nagyra nőtt routernek a sok előlapi LED miatt. Hátulján is hiába keresnénk a megszokott csatlakozókat.
A ház fedelét leemelve elénk tárul a gép belső szerkezete. Az előlap mögött találunk egy NYÁK-ot, erre szerelték az előlapi kapcsolókat és LED-eket. A ház alján pedig egy alaplap van, négy darab élcsatlakozóval, amibe bővítőkártyák helyezhetők.
A gépbe maximum négy alaplap fér el, összesen 16 foglalattal. Magán az alaplapon nincs is semmilyen áramköri alkatrész: csak a foglalatok, és azok összeköttetései. Az Altair által megvalósított buszrendszer az S-100 nevet kapta, ami később de-facto szabvánnyá vált a mikroszámítógépek világában.
Az alap-konfiguráció két bővítőkártyát tartalmazott: egy processzor-kártyát egy 2MHz-es Intel 8080-nal, és egy 1kB-os RAM-kártyát, amiben csak 256 bájtnyi memória volt telepítve. A memória 64kB-ig bővíthető volt (16 bites volt a címbusz).
A gép legegyszerűbb konfigurációja nélkülözött bármiféle perifériát, csupán 256 byte RAM-mal rendelkezett. Ebben a felállásban sok mindenre nem igazán lehetett használni, hiszen minden indításkor a kapcsolókkal kellett bájtonként, gépi kódban “bepötyögni” a futtatni kívánt programot, és a számítógép kimenete csak az előlapi LED-ekre korlátozódott, vagyis Knight Rider futófénynél komolyabb alkalmazásokat nem igazán lehetett írni.
Ennek ellenére még játék (Kill the Bit) is készült a “csupasz” Altairre, (mindössze 24 bájt a kód mérete), amit az előlapi panelon lehetett játszani.
A gép komolyabb felhasználásához már többre volt szükség. Először is, legalább 4kB RAM-ra (264 dollár), de még jobb volt, ha 8kB RAM-mal rendelkeztünk (528 dollár, többe került, mint maga a számítógép), ekkor már a BASIC fejlettebb, 8kB-os verziója is futtathatóvá vált.
Ezen kívül, kellett egy soros-port bővítőkártya, amivel a számítógép kommunikálhatott valamilyen perifériával, ez az 1970-es évek közepén többnyire a teletype volt. A készüléket leginkább úgy lehetne elképzelni, mint egy soros-porttal rendelkező elektromos írógép. A legnépszerűbb az ASR-33 típus (1500 dollár) egybe volt építve lyukszalag-olvasóval is, amivel programokat lehetett betölteni a számítógépbe. A készülék 10 karaktert nyomtatott másodpercenként. A teletype használata nehézkes, lassú, papírpazarló és hangos volt, mégis ez volt a legolcsóbb “minden egyben” periféria, hiszen egyszerre működött billentyűzetként, kijelzőként, nyomtatóként és háttértárolóként.
Az Altairt CRT-terminállal és floppy-meghajtóval felvértezve már komoly irodai munkára is használatba lehetett venni. 16kB RAM-mal futtathatóvá vált Gary Kiddal legendás operációs rendszere, a CP/M, ami könnyű portolhatósága miatt hamar szabvánnyá vált az Intel 8080 és Z80 processzor alapú számítógépeken. Az 1970-es évek végén a CP/M-re sorra jelentek meg az irodai alkalmazások, mint pl. a dBase adatbázis-kezelő, WordStar szövegszerkesztő, vagy a SuperCalc táblázatkezelő.
Ha valaki kedvet kapott volna ehhez a számítógéphez, és szeretné kipróbálni, milyen érzés lehetett 35-40 éve ilyenen dolgozni, esetleg fejleszteni, három választása van: eredeti Altair vásárlása az eBayről, újonnan gyártott Altair replika vásárlása, emulátor használata.
Az “Altair BASIC”, egy BASIC értelmező volt a Microsoft (akkor Micr-Soft) legelső terméke. A program első (3.2-es) verziójának futtatásához 4kB RAM is elég volt, a betöltés után 972 byte memória maradt a BASIC programok számára. Az MS-DOS megjelenéséig a BASIC értelmezők adták a Microsoft fő termékeit, az Altairra írt BASIC adta az alapját a későbbi Commodore BASIC-nek és a PC-n megjelent GW-BASIC-nek is.
Az Altair BASIC is idén lesz 40 éves, ezért ennek apropóján egy részletesebb cikk keretében szeretném majd jobban bemutatni a program keletkezését, működését, érdekességeit, illetve tapasztalataimat, amiket az ENTERPRISE 128 számítógépre átírás közben szereztem.