25 éves a web

1989 márciusában mutatta be először a fizikusból programozóvá lett angol Tim Berners-Lee azt a javaslatot, amelyből később létrejött a világháló. A bemutatónak a genfi CERN adott otthont. A CERN egyébként hivatalosan nem is támogatta a már akkor az ambiciózus WorldWideWeb nevet viselő, lényegében ?underground? projektet. Berners-Lee elsőszámú munkatára Robert Cailliau mellett diákjaik és asszisztenseik vettek részt benne.

A történelmi hűség kedvéért: a sokszor egymással "összeütköző" szabványok Bábeleként jellemzett kései 1980-as években az internet népszerűsítését, szélesebb körű használatát célzó több kísérlet, hypertext-rendszer látott napvilágot: Gopher, WAIS, Usenet, Viola, Hyper-G, Lynx stb. A "bábeli állapot", a szabvány-káosz a tucatnyi állam által alapított CERN-t különösen érzékenyen érintette.

Berners-Lee egyébként már majdnem egy évtizeddel korábban saját hypertext-rendszert dolgozott ki. A svájci kutatólaboratóriumban létrehozott hypertext-alapú WWW-nek a meglévő rendszerek, dokumentumformátumok és adatbázisok összevisszaságában kellett működőképesnek lennie.

"Értelmet kellett adni az őrületnek" – fogalmazott a kutató.

Az információ Berners-Lee által javasolt felhasználók előtti megjelenítése kezdetleges változata volt a korábbi úttörők elegáns vízióinak. A rendszer ?virális? elterjedésével kapcsolatos, a többi próbálkozásnál ritka koncepció viszont mélyen az internetes kultúrában gyökerezett: felhasználóról felhasználóra, rendszerről rendszerre, alulról felfelé (bottom-up), és nem fordítva (top-down) építkezve funkcionált. (Az egyetlen Gopher működött hasonlóan, amely több szerencsével szintén világhálóvá válhatott volna.)

A ma ismert web elemeinek prototípusait 1990 tavaszán dolgozta ki: böngészőt, URL-t a címekhez, HTML-t az oldalakhoz, HTTP-t a linkekhez.

A többi már történelem.