Az itt látható MINSZK-32-es 2. generációs számítógépet 1968-ban gyártották a Szovjetunióban. Átlagosan másodpercenként 25 000 műveletet hajtott végre és 65 000 szót tárolt a belső memóriájában, háttértárként már kiváló minőségű IBM-kompatibilis mágnesszalagos egységeket lehetett hozzákapcsolni.

További lehetséges periférikus készülékei voltak: lyukkártya olvasó (600 kártya/perc), lyukszalag olvasó (5-8 sávos, 1500 karakter/s), lyukkártya lyukasztó (100 kártya/perc) és sornyomtató (128 karakter/sor, 400 sor/perc).

Teljesítményét és kapacitását külső tárolók csatlakoztatásával lehetett növelni, ilyenek a mágnesszalagos, mágnesdobos, mágneslemezes tárolók, melyekből összesen 32-t tudott kezelni. Bemenetet lyukkártyáról és lyukszalagról olvasott, kimenetet lyukkártyára, lyukszalagra, illetve nyomtatva állított elő, de képes volt írógéppel is együttműködni (be/kimenet). Különlegessége volt, hogy egy speciális switch segítségével össze lehetett kötni 8 ilyen gépet, hogy hatékonyabban végezzék el a feladatukat.

A maga idejében legelterjedtebb szovjet számítógépet 1975-ig gyártották. Nálunk elsősorban tudományos-műszaki és tervezési- közgazdasági feladatok megoldására használták, például a honvédségnél, vagy geofizikai mérések kiértékeléséhez.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/minszk-32-szamitogep