A Mattel játékgyártó elektronikai részlege 1980-ban dobta piacra az Intellivision konzolt. (A név az Intelligent Television szavak rövidítése.) A cég biztosra ment, ugyanis 1979-ben a kaliforniai Fresno városában és környékén már árusították, tesztelve a gép fogadtatását.

A konzol 12 játékkal többet kínált, mint a konkurens rendszerek, ráadásul jobb grafikát, és jobb hangokat tudott produkálni, mint versenytársai. Ráadásul a cégnek volt egy ígérete, mely szerint piacra dobnak majd a gép mellé egy billentyűzetet, mellyel a gép igazi otthoni számítógéppé változtatható.

A Mattel mindenáron le akarta győzni a “legyőzhetetlen” Atari 2600-as konzolt. Az értékesítés jól indult, az első szériából 200. 000 példány talált gazdára. Sok ember megvette a gépet abban a reményben, hogy a billentyűzet kiadása után igazi otthoni számítógépként használja majd a konzolt, de még hónapokkal később is hiába várták a beígért perifériát. Egy évvel később aztán a cég piacra dobta a billentyűzetet, de az ára túl magas volt, és addigra az érdeklődés is erősen megcsappant iránta.

Abban az időszakban szokatlan szolgáltatásokat is kínáltak a géphez: úttörő módon, a Playcable szolgáltatással játékokat lehetett letölteni (1981!), létezett hozzá külön hangszintézis-modul (Intellivoice), amellyel bizonyos játékok (4+1) beszélhettek.

Az Intellivision II belső ROM-ja módosítva lett a kalózjátékok kizárására, ez a módosítás azonban néhány eredeti játék futtatását is lehetetlenné tette. Létezett egy System Changer kiegészítő, amivel az Atari 2600 (a versenytárs) hardvereit és játékprogramjait lehetett használni az Intellivision II-n.

Tehnikai jellemzők:

Források:
Wikipédia
intellivisionlives.com