A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban hozta létre a Kibernetikai Kutatócsoportját, melynek feladata a hazai számítástechnika terjesztése és fejlesztése.

Az első hazai elektroncsöves számítógép, az M-3, szovjet tervek alapján épült meg. A munkát 1957-ben kezdte meg az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja (MTA KKCs) egy sor fiatal mérnök és matematikus munkatárssal, akik közül többen a hazai számítástechnika kultúra elismert személyiségeivé lettek. Az eredeti szovjet terveket jelentősen átdolgozták, illetve hozzáigazították a hazai alkatrész-beszerzési lehetőségekhez.

Az M-3 az ország első számítóközpontjában, az MTA Számítóközpontban működött, ahol számos érdekes feladat között a tervgazdasággal összefüggő közgazdaságtani, valamint mérnöki és matematikai számításokat is végeztek – ilyen volt például az épülő Erzsébet-híd statikai számításainak ellenőrzése. Az M-3 gépen szólalt meg az első magyar “számítógépes zene” is.

“Élete alkonyán”, 1965-ben az M-3 Szegedre, a József Attila Tudományegyetem (JATE) Kibernetikai Laboratóriumába került, átszállítása és újbóli üzembe helyezése mérnöki bravúrnak számított. Itt 1968. január 2-ig működött; később legtöbb egységét alkatrészként használták fel az egyetem tanszékei, néhány darabja mégis megmaradt.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/m-3-szamitogep