A ZX Spectrum az 1980-as években mintegy 10 évig volt piacvezető számítógép Európában, és a brit ipar nagykövete lett a világban, – sikere a Commodore 64-ével vetekedett -, Clive pedig megkapta érte a lovagi címet.

A Speccy-nek becézett gép tetszetős formatervét Rick Dickinson készítette, aki a ZX 80 és ZX 81 géppel már bizonyította tehetségét. A Zilog Z80 processzor köré épített, eleinte 16, majd 48 KB memóriával és 256*192 képpont felbontású színes grafikus képernyővel, jól használható kis házi számítógéphez juthatott a felhasználó.

Az olcsó, bár nem túl tartós gumibillentyűzet alatt fóliaérintkező rejtőzködött, így csökkenteni tudták a gép árát, amivel növelték népszerűségét. Elsősorban a játékprogramok tették közkedveltté, de a Sinclair BASIC és dokumentációja kitűnően szerepelt az oktatásban is. A géphez gyártott számos kiegészítő közül az Interface I, a Microdrive (végtelenített szalagos mini magnó a drágának tartott floppy helyett) és az Interface II érdemel említést. A ZXNeten – 100 Kbaud sebességű helyi hálózaton – pedig 64 gép volt összeköthető. Az Interface II-n keresztül 2 botkormányt és egy ROM-kártya foglalatot lehetett az alapgéphez csatolni.

Az 1984-ben megjelent Spectrum+ az eredeti 48Kb-os Spectrum, más külsőben. A gumiharangok felett műanyag billentyűzettel, passzív hűtéssel és egy reset gombbal látták el. A doboz robusztusabb benyomást keltett, a szóköz billentyű a más gépeken is megszokott helyre került, de a billentyűzet a műanyag gombok és a gumiharangok alatt ugyanolyan mérsékelten megbízható darab mint a ZX81-en. Amiben tartósabbnak bizonyult, mint a gumibillentyűs Spectrum, az az, hogy a műanyag billentyűkről kevésbé volt hajlamos lekopni a festék.

A 128 KB-os változat volt a Sinclair cég utolsó Spectrum-modellje (bár a gépet a spanyol Investronica fejlesztette ki). Az új gép egy AY-3-812 chip révén háromcsatornás hangot, továbbá 128 kB memóriát, MIDI-csatolási lehetőséget, egy RS-232 soros portot és egy RGB-monitorkimenetet kapott. Ebben a modellben egy második 16 kB-os ROM chip is helyet kapott, illetve egy olyan belső memóriaegység, amely a Z80-as processzor 64 KB-os memóriakorlátait tudta megkerülni.

A gép népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Brazíliától Csehszlovákián, Románián és Bulgárián át a Szovjetunióig, számtalan klónja készült, amelyek nagy darabszámban voltak forgalomban az 1990-es évek közepéig.

A ZX Spectrumra a mai napig készülnek programok, és a világ számos táján rajongói klubok viszik tovább hírnevét, a magyar klub neve Speccyalista (honlapjuk: http://sinclair.hu/ ).

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/zx-haziszamitogep-csalad