Az első számítógép, melyet a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézete (MSZKI) gyártott. A szervezet addig főleg analizátorok és egyéb laboratóriumi berendezések gyártásával foglalkozott (mérőműszerek, többcsatornás csöves analizátorok), a hatvanas évek közepén fogant az ötlet, hogy egy programozható berendezést építsenek. Az 1960-ban a Központi Fizikai Kutatóintézethez került Ural I. számítógép mellett a később érkezett ICT 1905 megfigyelésével kezdődött el a gyakorlati munka. A számítógépek építésének technológiája nem volt elterjedve az országban, a kezdeti próbálkozások (M3) után egyszerre több helyen is elkezdtek kísérletezni (pl. EMG, Telefongyár), ezért fontos volt a már meglevő szerkezetek működésének megfigyelése.

1966 körül új lendületet kapott a projekt, egyrészt korszerűbb alkatrészek (japán szilícium tranzisztorok) váltak elérhetővé, másrészt a Digital Small Computer Handbookja is nagy hatást gyakorolt az MSZKI szakembereire. Ebben a kiadványban viszonylag részletes ismertető szerepelt a PDP-8-as kisszámítógépről, és annak utasításkészletéről. Mivel tudták, hogy a nyugati kutatóintézetekben is használják ezeket, úgy gondolták, hogy a hazai szakmai közösségek részére építenek egy hasonló számítógépet. A TPA 1001 tehát egy leírt utasításkészlet újraimplementálásaként értelmezhető, sokáig senki sem tudta, hogy a készítők milyen közel jártak az eredetihez!

A diszkrét alkatrészekből (tranzisztorok, diódák, stb.) felépülő gépnél nagy hangsúly fektettek a modularitásra, ehhez összeállítottak egy standard kártyakészletet, ilyenekből szerelték össze a kész TPA 1001-est.

Az első assembler két hónap alatt készült el, közben külföldről szerzett tesztprogramokkal is próbálkoztak. Néhány utasítás másképpen működött, de az eredmények nagyon jók voltak. Az első működő példányt 1968-ban mutatták be a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság első konferenciáján. A számítógép a “Massachusetts” című dalt játszotta (ennek az információnak az értelmezéséhez jó tudni, hogy a Digital főhadiszállása ebben az államban, Maynardban található).

Az alapkonfiguráció 4Kszó (1 szó = 12 bit) ferritmagos memóriát tartalmazott, és hozzátartozott egy mérnöki pult is, mely egy asztalra szerelt kapcsoló- és lámpasorból állt, melyek lehetőséget adtak a programok futásának nyomon követésére és a beavatkozásra is. Jellegzetes perifériák: Teletype ASR33 konzolirógép, papírszalagolvasó és -lyukasztó, később szalagos egységek.

Az első felhasználók a KFKI fizikusai és az ELTE biológiai labor voltak, a fogadtatás jó volt, mindenki örült, hogy végre a hazai kutatók számára is elérhető egy ilyen jellegű berendezés, ahogy az nyugaton már megszokottnak számított.

 A fejlesztők: Iványi Gyula, Bogdány János, Nyitrai Zoltán, Bánki Ferenc, Szabó Pál, Schmidt Rudolf, Lukács József, Lőcs Gyula, Iványi Gyuláné.

Jellemzők:

• • Szoftverkompatibilitás: DEC PDP 8
  • Fejlesztés ideje: 1966-1969
  • Szóhossz: 12 bit
  • Technológia: DTL (dióda-tranzisztor logika)
  • Sebesség: kb. 0,01 MIPS
  • CPU
    • Regiszterek: 1 akkumulátor, 1 programszámláló, 2 belső regiszter (MBR, MAR), mind 12 bites
    • Címzési módok: direkt címzés azonos lapon, indirekt címzés, autoindex
    • Utasításkészlet: egycímes gép, 8 utasítás (PDP?8 utasításkészlet)
    • Megszakítási rendszer: egyszintű (a PDP 8 I/O buszán egyetlen megszakítási vonal)
  • Memória: ferritgyűrűs memória, 10 mikroszekundum ciklusidő, max. 32K szó
  • Sínrendszer: külön memória és periféria sín
  • Háttértár: NC 245 KFKI fóliás diszk, 32K szó kapacitás
  • Konzol: ASR 33 Teletype, 10 karakter/s
  • Perifériák:
    • FS-1500 lyukszalag-olvasó, 1500 karakter/s
    • Facit 4060 szalaglyukasztó, 150 karakter/s
  • Méretek: 150 × 140 × 70 cm
  • Programozási nyelvek: SLANG assembler, Focal, Fortran

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/tpa-1001-szamitogep

Források: Hampage.hu, wikipedia.org