A XIX. század végén komoly igény jelentkezett olyan technikai eszközök létrehozására, amelyek jelentősen tudják gyorsítani az adatok feldolgozását és rendszerezését. Mivel ez már emberi erővel nem volt kivitelezhető, így a gépesítést hívták segítségül.

Herman Hollerith nevéhez fűződik a lyukkártya-olvasó gép feltalálása, mely korszakalkotó volt és forradalmasította az adatfeldolgozást. Az volt az ötlete, hogy lyukkártyák alkalmazásával, azok gépi feldolgozásával, ki lehet váltani az időigényes emberi feldolgozást.

Első gépét az Amerikai Statisztikai Hivatal szolgálatába állítva segítette a népszámlálási eredmények összesítését, mely így a közel 10 éves feldolgozással szemben nem egészen 1 év alatt végleges eredményt hozott. Ez a siker gyors ismertséget hozott Hollerithnek, így az üzleti szférában is gyors sikereket könyvelhetett el. Az általa alapított cég lett a most is ismert IBM számítástechnikai cég elődje.

Az IBM világszinten ismertté tette a lyukkártya feldolgozókat, így Európába is eljutott a technikai újítás, melynek révén Németországban megalakult az IBM leányvállalata Dehomag néven, Berlinben. A folyamatos fejlesztések révén 1935-ben mutatták be a D-11 jelű lyukkártya feldolgozó gépet, amely képes volt összetett szorzások, osztások elvégzésére, valamint formulák kiértékelésére.

Elsődleges felhasználási területe a bérszámfejtés, a népnyilvántartás, valamint a statisztikai számítások elvégzése volt. Kiállításunkon a szovjet T5-M elektromechanikus tabulátor tekinthető meg.