PDP 11/34 miniszámítógép

PDP 11/34 számítógép

A Digital Equipment Corporation (DEC) PDP 11/34-es számítógép atyjának a köztudat Bob Amstrongot tekinti, aki a gépet 1976-ra fejezte be. A gép a PDP 11-es család legsikeresebb tagjának tekinthető, ugyanis ebből értékesítették a legtöbb darabot.

Sikere annak volt köszönhető, hogy rendkívül univerzális volt, mégis megfizethető a kisebb cégeknek is. A fiókos (rack) szekrénybe épített PDP 11 gépek 1990-ig voltak a nyugat-európai főiskolák és intézetek jellegzetes számítógépei.

A gép központi egységét, a processzort, két alaplap alkotta, amelyek alacsony, illetve közepesen integrált chipekből épültek fel. A memóriát 18 biten címezte meg, így 256 kB-ot tudott megcímezni.

A CPU, a memória és minden perifériakezelő kártya egy közös, úgynevezett UNIBUS-ra csatlakozott. Az eszközök csak a CPU-n keresztül tudták egymást elérni, a feladatokat is a CPU osztotta ki.

A géphez alapfelszerelésként, egy DEC gyártmányú hardcopy (papír konzol) tartozott, de előszeretettel alkalmazták a VT100-as videókonzolt is, az adatok megjelenítésére. Az adatok tárolására több lehetőség is kínálkozott. Sok adatot szalagon volt célszerű elhelyezni. Ezek a szalagok a TU55-ben, vagy továbbfejlesztett változatában, a TU56-ban forogtak. Gyorsabb adattárolásra a merevlemezek kínáltak megfelelő alternatívát. Legtöbben RA80-as egységet használtak, amin 121 MB adat is elfért. Adathordozáshoz a megfelelő választás a RX01-es floppymeghajtó volt.

Operációs rendszerből számtalan készült erre a gépre. A sokak által ismert DOS-ra nagyon hasonlító RX11-es operációs rendszer volt a leggyakoribb. Érdekesség, hogy UNIX-ok meglehetősen korai verzióit már megírták PDP 11/34-es számítógépre.

Kiállításunkon az 1976-ban készült 16 bites 11/34-es típus képviseli a legendás gépcsaládot.