A Digital Equipment Corporation (DEC), melynek jogutódja a ma ismert Hewlett-Packard és Compaq, a PDP 11/45-ös nagyszámítógépet a PDP-11-es család második tagjaként fejlesztette ki, és dobta piacra 1972. júniusában. A /20-as modell továbbfejlesztett változata, de számtalan újítást tartalmaz.

Általános jellemzők:

• 16 bites memória címzés
• A processzor több áramköri lapkán helyezkedett el
• Szekrénnyi méretek, nagy fogyasztás (5 KW)

Processzor:
A processzor a KB11-es típusjelzést viselte, és két fő részből épült fel. Elkülönült egymástól a CPU (Central Processing Unit) és az FPU (Floating-Point Unit – lebegőpontos egység). A két  egység összesen 15 behelyezhető kártyán fért el. A processzor két buszhoz csatlakozott. Az UNIBUS sínhez a különböző perifériákat lehetett kötni. Ez a busz szinte valamennyi  PDP 11-esben megtalálható. A CPU és a memória egy másik rendszeren az úgynevezett fastbus-on keresztül kommunikált egymással.

Memória:
A PDP 11/45-ös gépekbe 3 különböző memóriatípust lehetett helyezni.

• Az első és egyben  leglassabb a ferritmagos memória volt. Egy írási/olvasási ciklus 980 ns-ig tartott.
• MOS memória, már chipekből épült fel. Ezek sokkal megbízhatóbbak voltak és gyorsabbak voltak mint a ferritmagos  memóriák.
• A PDP 11/45-ös a leggyorsabban bipoláris memóriával működött (300 ns).

Háttértárak:
Ezek a nagyszámítógépek egyaránt használtak merevlemezes, szalagos, vagy éppen papír alapú adathordozókat. A rendszert leggyakrabban két darab RL02-es cserélhető  merevlemezes egységgel szállították. A szalagos tárolókat egy TS-11-es 9 sávos olvasó szolgálta ki.

Perifériák:
Az adatok megjelenítésére, és bevitelére Magyarországon a Videoton VDT52100-as terminálokat használták. Az adatok  nyomtatását egy LP11-es típusjelzésű sornyomtató látta el.

Kiállításunkon az 1970-es évek elejéről származó, 16 bites 11/45-ös típus képviseli a legendás gépcsaládot.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/pdp-11-szamitogepcsalad