A számítástechnikával foglalkozó európai és amerikai tudósokból álló, az 1950-es években alapított ACM /GAMM bizottság 1960. január 11-én döntött az algoritmikus nyelvet rövidítő (ALGOrithmic Language), első blokkstruktúrájú nyelv, az ALGOL 60 fejlesztése mellett. A blokkstruktúra arra vonatkozik, hogy a programban lévő blokkok önálló egységek, az alprogramok pedig egymásba ágyazhatók.

Az első (nem végleges) változatot, az ALGOL 58-at 1955 és 1958 között fejlesztették, a 60-at tartják az első végleges verziónak, amelyet még ugyanabban az évben, egy párizsi konferencián el is fogadtak. Nyolc évvel később, többlépcsős fejlesztést követően újabb változat jelent meg, az ALGOL 68.

A szabad formátumú ALGOL-t évtizedeken keresztül használták algoritmusokkal foglalkozó cikkekben azok leírásához. Leginkább a kutatásban és az oktatásban terjedt el. Támogatta a moduláris programozást és a dinamikus tárolóelhelyezést, viszonylag kis utasításkészlettel rendelkezett, szintaktikája pedig nagyon hasonlított az emberi beszédhez.

A számítástudomány egyik meghatározó nyelveként tartja számon az informatikatörténet. Egyrészt sokat újított az előző programnyelvekhez képest, másrészt a blokkstruktúra a későbbi fontos nyelvekben is általánossá vált (Pascal, C).