Kiegészítő megjegyzések a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság különleges kiállításához, amelyik Kürti Sándor értékes mechanikus számológép gyűjteményét mutatja be.
A gyűjtemény végig vezet a mechanikus számológépek 19-20. századi történetén. Ezt a történetet szeretném kiegészíteni a számológépek magyar alkalmazására vonatkozó néhány adattal.
Mint közismert, ezen eszközök elsődleges felhasználói közé tartoztak a földmérők. A geodéziai munkálatok nagyon sok számítási feladat megoldását kívánják, ezért a földmérés megjelenése óta keresték a munkát pontosabbá tevő és könnyítő eszközöket. Így a mechanikus számológépek használata is gyorsan terjedt ezen a területen a 19-20. századfordulón.

A magyar földmérőmérnökök közül is többen foglalkoztak a számológépek használatával, módszerek és algoritmusok kidolgozásával. Sőt volt, aki eszközfejlesztéssel is. A kidolgozott megoldásokat szakkönyvekben, szakcikkekben, előadásokon és gyakorlati útmutatókban tették közzé.
Felsőoktatásunkban, a Műegyetemen a földmérőmérnökök tananyagában a számológép-ismeretek már az 1899/1900. tanévben, Bodola Lajos professzor geodézia előadásaiban megjelentek. Ez egyben aszámítástechnika-oktatás kezdeteit jelenti a magyar felsőoktatásban.
Oltay Károly akadémikus, a műegyetem geodézia professzora volt. A témakörben számos tudományos munkája jelent meg. Jelentős a “Geodézia tan- és kézikönyv mérnöki használatra” című 1919-ben kiadott könyve. Ebben már foglalkozott a számológépek történetével, a “gépi számolás” fontosságával, módszertanával és az algoritmusokkal. Részletek a könyvből:

A bemutatott gép képe:

Geodéták a századfordulón kezdték alkalmazni a gépeket, és az 1920-as években az Állami Földmérés az országos méréseknél teljes egészében áttért a gépi számításra. Az 1930-as években sorozatosan jelentek meg tudományos írások, tananyagok, kézikönyvek mérnökök számára.
Zelcsényi Géza okl. mérnök, főiskolai tanár több, tárgykörben megjelent munkája közül kiemelném munkatársával, Ács Endre okl. mérnökkel 1936-ban kiadott könyvét: “A számológép és alkalmazása”. Ebben ismertették találmányukat, leírták a váltós és a kettős gépeket, algoritmusokat javasoltak nemcsak az alapműveletekre, hanem a geodéziai számításokra is.

A geodéziai számításokhoz előnyösebben lehetett használni a váltós számológépeket és jelentősen egyszerűsítette a munkát a kettős számológép. A könyv szerzői kifejlesztették és 1935-ben szabadalmaztatták váltójukat. Részletek a könyvből:

Az irodalmi tevékenység és az oktatás tekintetében több neves mérnökről lehetne még írni. Nem említve az 1950-es évek kiváló szakembereinek munkásságát, kiemelhetőek Tarics Sándor műegyetemi magántanár műegyetemi és a Mérnöki Továbbképző Intézetben tartott előadásai. Ezek “A számológép alkalmazása a geodéziai műveletekben” címmel 1942-ben jelentek meg jegyzet formájában. (Érdekességként: Tarics Sándor 102 éves, neves mérnök és feltaláló az Egyesült Államokban, 1936-ban az olimpiai aranyérmes magyar vízilabda csapat tagja.)
Havas Iván