Irány a Múzeum: teljes konfigurációk, világritkaságok, űrkorszakbeli design és amperszag
Július 20-án lesz fél évszázada, hogy az első ember eljutott a Holdra. A Holdra elsőként - július 21-én - kilépő űrhajós, Neil Armstrong első gondolata – Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek – a világtörténelem egyik leghíresebb mondata.
A sikeres holdprogram az emberi civilizáció legjelentősebb tudományos teljesítményei közé tartozik. Az Apollo-11 az amerikai Apollo-program részeként teljesítette ezt a feladatot. A teljes amerikai holdprogram 1961 és 1972 között zajlott – 1972. december 11. óta nem is járt újból emberi lény más égitesten, de az emberiség már készül az újabb lépésre: negyedszázadon belül a Marsra is tehetünk egy „kis lépést”.
E fontos küldetéssorozat a Szovjetunióval folytatott űrverseny részének tekinthető: a keleti tábor szuperhatalma 1957-ben küldte a világ első műholdját az űrbe, a Szputnyikot – és 1961-ben az első embert, Jurij Gagarint.
Az egész hatvanas évtized a fegyverkezési- és űrverseny lázában, részben pedig egy lehetséges atomháború fenyegető légkörében zajlott, mégis optimizmus jellemezte, hiszen az összemberi fejlődés új korszaka kezdődött.
A Világűr „meghódítása” – valójában az első tapogatózó próbálkozások a Föld közvetlen környezete felé – sem jöhetett volna létre a Marslakók nélkül. Itt persze nem a korabeli sci-fi írók és filmesek „kis zöld emberkéire” gondolunk, hanem azokra az emigráns magyar tudószsenikre, akik az űrkutatáshoz nélkülözhetetlen rakétatechnika és számítástechnika úttörői voltak – elég csak a rakétatechnológia és a szuperszonikus repülés zseniális tudósára, Kármán Tódorra (1881-1963) és természetesen a modern számítógépek működési elveit leíró Neumann Jánosra (1903-1957) gondolni.
A pályára álláshoz, a holdkomp vezérléséhez, a Földre való visszatéréshez is komoly számítási teljesítményre volt szükség. Persze a küldetéshez is használt akkori berendezéseknek, köztük az IBM 360 számítógépeknek a kapacitása még így is eltörpül a mai okostelefonoké mellett. Ebből is látszik, hogy nemcsak a memóriaméret és a gép gyorsasága számít – e tényezők mellett egyébként a kiforrott megbízhatóság azonosan fontos például egy űrküldetésben -, hanem az is, hogy milyen funkcióra alkalmazunk egy tárgyat.
A holdprogram informatikai hátterében oroszlánrésze volt Margaret Hamiltonnak, az MIT úttörő szoftvermérnökének, akit 2016-ban Barack Obama elnök az USA legnagyobb civil kitüntetésével jutalmazott.
Legendássá vált a kép, ahogy Hamilton az Apollo program számára írt szoftver – egy embermagas papírhegy – mellett áll.
Tudása jól példázza, hogy az egyesek által „férfias” szakmának tartott informatikában a nők egyenlően fontos szerepet érdemelnek a kezdetektől – egyébként a programozók első előfutára is nő volt még a 19. században: Ada Lovelace.
Margaret Hamilton tevékenysége kapcsán a pályáját remek cikkben áttekintő Kömlődi Ferencet idézzük: „Programozáson a korabeli lyukkártyás módszert értsük: a digitális információt a keménypapírból készült kártyán adott pozícióban meglevő lyukakkal ábrázolták. Helyüket a mindenkori kódtáblázat határozta meg, a funkció végrehajtásához az adathordozón levő lyukakat az olvasóegység beolvasta, megfelelő berendezéssel dekódolta. A feldolgozást az Apollo leszállóegység tevékenységét szimuláló gigantikus Honeywell komputer végezte. Repülés előtt mindent szimulálniuk kellett. ’Űrhajósainknak nem volt sok idejük, viszont szerencséjükre ott volt nekik Margaret Hamilton’ – értékelte a programozó érdemeit Obama elnök.”
Múzeumunk egyedülálló lehetőséget kínál, hogy eredeti tárgyak között ismerjük meg az 1960-as évek informatikai eszközkultúráját. Nyilvánvalóan a NASA a lehető legjobb, legnagyobb teljesítményű berendezéseket használta, ezekkel általában nem vetekedtek a vasfüggönyön túlra, egy kelet-európai országba eljutott, a nyugati tiltások ellenére beszerzett vagy keleten klónozott-fejlesztett számítógépek.
Így is bámulatos, hogy Társaságunk, a Holdraszállás évében már kerek egy éve létező, azaz idén 51 éves NJSZT által alapított és fejlesztett Informatika Történeti Kiállítás milyen gazdagsággal mutatja be a korszak keleti és nyugati számítógépeit egyaránt – sőt, bemutatott műtárgyaink egy része már a holdraszállás idején is szinte muzeális volt. Aki végigsétál tárlatunk alsó szintjén, megismerkedhet azzal a folyamattal, ahogy a megbízhatatlan elektroncsöves technológia félvezetősre, először tranzisztorosra, majd integrált áramkörösre cserélődött. Az itt bemutatott gépek Magyarország első százötven számítógépe közé tartoznak – beleértve a legelső magyar számítógép, az M-3 megmaradt darabjait is.
Minden látogató ledöbben a tárolók evolúcióját végignézve, a lyukkártyás eszközöktől kezdve a mágnesdobon keresztül a modern mágneslemezes tárolókig. A mágneses tárolók kapacitásnövekedését és méretcsökkenését egy közös installáción szemléltetjük a mosógép mérettől és néhány kiloszó kapacitástól napjaink zseb méretéig és terabájtos tartományáig.
Jócskán láthatunk nyugati számítógépeket a 60-as évekből – Honeywellt, ICT-t, Elliottot – és a keleti Minszk, Razdan, az amerikai (DEC PDP) mintára készült magyar TPA- és a hazai, saját fejlesztésű EMG-számítógépeket is.
A hetvenes évek rendszereit tanulmányozhatjuk az amerikai PDP 11/45 vagy épp a magyar Videoton R-10 számítógépet vagy akár a szovjet gyártmányú, de kelet-német és csehszlovák perifériákat is használó R22 konfigurációt vizsgálva.
A tárlat felső szintjén megtekinthetjük az IBM 360 család egy eredeti példányát, e gépcsalád az űrprogramban is kiemelkedő szerepet játszott, Kelet-Európában pedig típusainak lemásolása jelentette nagyjából-egészében az informatika követő fejlesztését. A felső szinten már nem csak sornyomtatókat és vezérlőpultokat vizsgálhatunk meg, az IBM gép mellett is - máig működő! – negyven évnél is idősebb képernyős terminálok üzemelnek.
Szintén a kiállítás felső emeletén – Neumann János emlékszobájától pár lépésnyire – csodálhatjuk meg a Hewlett-Packard cég több mint 50 éves, a személyi számítógépek előzményének tekintendő programozható számológépét, a HP-9100-at.
A Hewlett-Packard cég gyártmányai is a kezdetektől megjelentek az űrprogramban – melynek megvalósításához kisméretű programozható számológépeket is használtak, a HP mellett a még korábbi Olivetti Programma 101 típust is -, a csodálatos masina utódjai, a HP bámulatos programozható zsebszámológépei pedig az asztronauták kényelmes kellékeivé váltak. Egy kis lépés az emberiségnek: a Holdraszállás nyomán pedig hamarosan számológépeken és mikroszámítógépeken játszható játékprogram is készült – de ez már egy másik történet.
Sajnos holdkomppal, rakétával nem szolgálhatunk – de az űrkorszak több ritka, legendás számítógépe mellett élhetjük át, milyen jellegű gépeken dolgoztak azok az emberek, akik a modern világ alapjait lerakták. Ha kíváncsi rá, milyen volt az informatikai eszközök világa a 60-as években, nézze meg saját szemével a Jövő múltját bemutató állandó tárlatunkon, az NJSZT ITK-ban, amely az informatika teljes történetének világszínvonalú tárháza!
Képes Gábor
Online is böngészheti kiállítási tárgyaink:
https://ajovomultja.hu/exhibition
https://itf.njszt.hu/hardver-termekek
Az IBM szerepe a Holdraszállásban:
https://www.ibm.com/ibm/history/ibm100/us/en/icons/apollo/
A NASA-nak köszönhetően újra gyönyörködhetünk az Apollo-11 helyreállított vezérlőtermében:
Összeállítás a holdutazás fedélzeti számítógépéről:
http://www.urvilag.hu/az_apollo_holdprogram/20120921_a_holdutazas_fedelzeti_szamitogepe_1resz
Rekonstruált fedélzeti számítógép:
Margaret Hamiltonról:
http://gyartastrend.hu/muveltmernok/cikk/margaret_hamilton__a_modern_programozas_anyja
Olivetti programozható számológép az Apollo-programban:
A HP és az Apollo-program:
http://hpmemoryproject.org/news/apollo/apollo_11.htm