Ha VHS, akkor az idősebbeknek Magyarországon is számtalan emlékük lehet: bécsi bevásárlóutak; a ballagási és esküvői felvételek, amelyeket a rokonok akaratunk ellenére ránk kényszerítettek; a bénázás, hogy be kell-e tolni a kazettát a lejátszóba, vagy hagyjuk az automatikát; a gyorstekerés, ami nyújtotta a szalagokat; a sok megtekintés után tapasztalható hibák; a beakadt szalagok; a többször másolt felvételek látványos minőségromlása.

A fiatalabbak talán nem is ismerik – legfeljebb a konvertálást felajánló mai hirdetésekből – azt a technológiai szabványt, amely még az 1970-es évek közepén született meg, és amely a kezdeti ipari felhasználás után az 1980-as évektől kezdve sokáig az otthoni videózás alapfeltétele volt. Ez a VHS (Video Home System), melyet a japán JVC fejlesztett ki. A szabvány az akkor használatos mágnesszalagos videokazettákra vonatkozott, és legalább egy nemzedéken át uralta a piacot és az otthonokat.

A hosszan haldokló technológia – úgy tűnik – valóban kiszenvedett, mivel az a vállalat, a japán Funai Electric, mely még utolsóként gyártott a VHS lejátszására alkalmas készülékeket, bejelentette, hogy a hónap végétől felhagy ezzel a tevékenységgel. Az indokaik eléggé természetesek: egyre kevesebb terméket tudtak eladni, egyre problémásabb volt a gyártás biztosítása.

A Funai Electric 1983-ban lépett be a piacra VHS videómagnókkal, miután a saját, 1980-ban bevezetett CVC nevű formátuma sikertelennek bizonyult. Legjobb időszakában évi 15 millió VHS-felvevőt adott el, ám ez a szám tavalyra már csak 750 ezerre csökkent – ez gyakorlatilag a fanatikusok igénye, hiszen ma már nem is a DVD vagy a Blu-ray a versenytárs, hanem az annál sokkal több lehetőséget biztosító modern, számítógép-alapú technológiák.

Forrás: itcafe.hu/hir/vhs_funai_vege.html