Negyvenéves a konzolkorszak úttörője

Ma, szeptember 11-én 40 éves minden idők egyik legsikeresebb – és egész biztosan a legtartósabb sikerű – videojáték célszámítógépe, az Atari Video Computer System.

Az Atari céget Nolan Bushnell és Ted Dabney alapította a 70-es évek elején. Az eleinte pénzbedobós játékautomaták gyártásával foglalkozó cég 1975-ben otthoni videojátékot jelentetett meg: az eredetileg játékautomataként kiadott Pong televízióra csatlakoztatható verzióját. Nem ez volt a világ első tv-játéka (a Magnavox Odyssey elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen), de a Pong utódjai terjedtek el az egész világon.

Ilyen előzmények után érthető, miért pont az Atari cég „robbantott” a legnagyobbat a videojáték piacon. 1977-ben cserélhető kazettás (cartridge-es) konzolt adtak ki Video Computer System (VCS, modellszám CX2600) néven, de ez a gyártmányuk sem volt előképek nélküli.

1976 novemberétől a mikroelektronikai ipar amerikai nagyágyúja, a Fairchild már előrukkolt egy cserélhető kártyás konzollal, a Fairchild Channel F-fel (másik nevén: Video Entertainment System). A Jerry Lawson által tervezett Channel F gyártásának hét éve alatt tisztességes sikert ért el, a hozzá megjelent játékok azonban nem sokkal rugaszkodtak el az első generációs (Pong jellegű) TV-játékok színvonalától.

Aki a 70-es évek második felének Amerikájában élt, egész biztos vágyott rá, hogy interaktívvá tegye bútornak is beillő televízióját – és hazavigye a játéktermek élményét a nappalijába. Senkihez nem hasonlítható intenzitással kínálta ezt az Atari.

Az 1982-től Atari 2600 elnevezéssel egészen a 90-es évek elejéig gyártott Atari VCS az egyik legfontosabb és legnépszerűbb konzol a videojáték történetében.  

A kezdeti időkben az Atari VCS óriási kihívást jelentett a számítógépgyártóknak is. Nem véletlen, hogy a Commodore az Atari ellenreklámjával mutatta be VIC-20-as típusú házi számítógépét 1981-ben: „Miért csak egy videojátékot vesz, ha igazi számítógépet is vehetne?”

Később az Atari VCS-hez megjelent olyan kiegészítés, amellyel a típus kezdetleges, de általános célú számítógéppé volt alakítható (CompuMate).

Az Atari VCS szerény tudású gép volt (8bites MOS 6507 mikroprocesszor köré épül, RAM memóriája mindössze 128 bájt /!/, a hozzá kapható játékok kezdetben max. 4 Kilobájtos ROM-kártyákon jelentek meg, melyet később 64 Kilobájtig tornáztak fel), sajátos képernyőkezelése viszont 128 színből álló palettát tesz lehetővé.

Az első, hozzá megjelent játékokat ma partyjátéknak nevezhetnénk, az első konzolokhoz adott Combatban (1977) tankcsatázhat egymással két játékos, az Outlaw-ban (1977) két pixelcowboy párbajozik a képernyőn, a Video Olympics (1977) pongvariánsokat tartalmaz.

Hamar megjelentek rá arcade világsikerek is, milliós példányban adták hozzá az eredetileg japán Space Invaders lövöldözős játék kissé lebutított változatát (1980), míg a szintén japán arcade slágerből lett Pac-Manből (1982) hétmillió kelt el.

Az Atari VCS-re megjelent, sokszor pszichedelikusan furcsa színvilágú és szürreális játékmenetű játékok jól tükrözik az amerikai popkultúra változásait. A kísértetjárta házban tévelygő két pixelszemgolyó az első horrorjáték, a Haunted House (1981) főhőse.

A Communist Mutants from Space (1982) a hidegháború és a fegyverkezési verseny időszakában az 50-es évek antikommunista ihletésű rémfilmjeit idézi.

Nemcsak a gép, de a játékok programozói is popsztárok lettek. Az idén 60 esztendős Howard Scott Warshaw Yars’ Revenge című sikerjátékában (1982) egy légyszerű lény invazívan támad egy absztrakt műalkotásra emlékezető űrbázist – ez a játék még idén is feltűnt a Walking Dead tv-sorozat egyik epizódjában.

A szintén általa írt E.T.-ben (1982) a kedves földönkívüli folyton egy verembe pottyan – utóbbit a világ legrosszabb játékprogramjának csúfolják – és valóságos régészeti expedíció során ásták elő eladhatatlan raktárkészleteit Új-Mexikóban.

A géphez megjelent perifériák külön cikket érdemelnének, azt pedig épp csak megemlítjük, hogy egy Hubotics nevű cég egy robotként árult, mozgó-beszélő, szórakoztató központba, a Hubotba (1983) is beépítette a konzolt.

Az Atari Video Computer System legendává lett.

Több ráncfelvarrást megélt, famintás dobozát mélyfeketére cserélte (Atari 2600, „Darth Vader”), majd vékony dobozkába csomagolták (2600 Jr), a klónjai és az ihletésére készült retrokonzolok pedig időről időre feltűnnek a boltokban.

Élő közösséget alkotnak felhasználói – és 2017-ben is jelennek meg új játékok a 40 éves hardverre.

A 40 éves Atari VCS a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és Nagy Károly magángyűjtő Nekem 8(bit) című kiállításának egyik „ünnepeltje”, a szülinapján akár fel is kereshetjük az újpesti Ifjúsági Házban – novembertől pedig az NJSZT ITK-ban találkozhatunk vele.

 

Képes Gábor