December 9-én, a kaliforniai Mountain View híres Számítógéptörténeti Múzeumában a július 2-án, nyolcvannyolc éves korában elhunyt Douglas Engelbartra emlékeztek. 45 évvel korábban, 1968. december 9-én mutatta be 90 perces előadás keretében egy San Franciscói konferencián a modern személyi számítógép később fontossá váló elemeit. Az eseményt ?Az összes bemutató anyjaként? (The Mother of All Demos) tatja nyílván a számítógép-história.
Az egér, a hiperlinkek, az interaktív számítások, a számítógéppel végzett közös munka mind az ő nevéhez fűződnek. Az egér feltalálásával vált ismertté, pedig az csak kutatásainak egyik mellékterméke volt. Világképének kialakulásához nagymértékben hozzájárult egy másik vizionárius, a fejlett hálózatban (memex) gondolkozó Vannevar Bush (1890-1974) As We May Think című tanulmánya. A második világháborúban Engelbart a Fülöp-szigeteken, műszerészként tevékenykedett; akkor és ott olvasta az emberi tudás széleskörű hozzáférhetőségének módjairól szóló írást. A nyelvi relativitást megfogalmazó Benjamin Lee Whorf (1897-1941) szintén komoly hatást gyakorolt rá: ha egy nyelv bonyolultsága meghatározza az adott nyelven beszélők gondolkozásának bonyolultságát, akkor a mindenkori technológiai szint is döntő mértékben befolyásolja információkezelő képességünket, s ez a tény egyre fejlettebb új technológiák megjelenését eredményezi. Az információ leghatékonyabb kezelése, az ismeretek egyéni és csoportos feldolgozása számítógépes módszerekkel valósítható meg, míg a hálózatba rendezett gépek egyértelműen növelik az intelligenciát ? vonta le a következtetést kulcsművében, az 1962-es Augmented Human Intellect: A Conceptual Frameworkben a következő évtől már az SRI (Stanford Research Institute) általa létrehozott Augmentation Research Centerét (ARC) vezető tudós.
A kutatóközpontban megelőzve a személyi számítógépet, különleges képernyőkről, groupware-ről, grafikus felhasználói felületekről, a szöveges dokumentumok linearitását felváltó, az emberi agy működéséhez hasonló hiperlinkekről, hipertextekről dolgoztak ki elméleteket, és próbálták az elméleteket átültetni a gyakorlatba.
Az ?X-Y helyzetindikátor kijelző rendszer?-ként definiált egeret 1967-ben találta fel. Nem gazdagodott meg rajta: 1952-ben két kanadai mérnök már legyártott valami nagyon hasonlót, ráadásul a későbbi ? elterjedt ? változatok más mechanizmusokat használtak, és a szabadalom érvényessége is lejárt 1987-ben, az egér széleskörű elterjedése előtt.
Mivel Engelbart online együttműködést támogató, interaktív ember-számítógép interfészeket célzó kutatás-fejlesztéseit részben az ARPA finanszírozta, nem meglepő, hogy az ARC is részt vett az internet-előd ARPANET létrehozásában, amely 1969. október 29-én állt működésbe. Az első kapcsolat az ARC és az UCLA egyik laboratóriuma között jött létre. December 5-ig az UCSB és a Utah Egyetem is csatlakoztak hozzájuk, kialakítván az ősháló első négy csomópontját. Az ARC hamarosan az első Hálózati Információs Központtá vált, s a csomópontok közti gördülékeny kapcsolatot, kapcsolódást kezelte.
Az 1970-es évek elejétől Engelbart legjobb munkatársainak nagy része ?átállt? a személyi számítógépen gőzerővel dolgozó Xerox PARC csapathoz. Ráadásul ? a vietnami háború és az Apollo program lezárulásával ? a NASA-tól és az ARPA-tól csordogáló támogatásokat is megkurtították, úgyhogy az ARC maradéka Bertrand Raphael mesterségesintelligencia-kutató irányítása alá, majd a Tymshare céghez került. A számítógépes fejlesztéseket az uralkodó paradigmáktól mindig eltérően gondoló Engelbart periféria szorult: ötletei iránt ugyan általában többen érdeklődtek, de a kivitelezésükhöz szükséges pénz soha nem gyűlt össze. A tárgyilagosság kedvéért: a szuperszámítógépeken és közösségi munkán felnőtt kutató az 1970-es évek elején is az időosztásos (timesharing), kliens-szerver alapú számításokban látta a közeli jövőt, míg fiatalabb kollégái már személyi számítógépben gondolkodtak.
Az 1980-as évek végén, az 1990-es években, különösen a világháló látványos térhódításakor elkezdődött, majd különböző díjakban, kitüntetésekben manifesztálódott a máig tartó ?Engelbart reneszánsz.?
Eközben ? 1988-ban ? megalapította a ?bővített tudásra?, ?kollektív IQ-ra?, számítógépes rendszerek hatékonyságnövelésére fókuszáló (jelenleg is több érdekes projektet futtató) Doug Engelbart Intézetet (www.dougengelbart.org). Kutatásaik egyik kiindulási pontja az úgynevezett bootstrap: olyan önfejlesztő rendszer, melyben egyetlen változás adaptív módon, magát a változást támogatva ? és változtatva ? újabb és újabb változásokat generál.