Csízy László Programozott grafikák - beszélgetés a munka hátteréről

2023. március 11.-én Szegeden a Szent-Györgyi Albert Agórában megnyílt Czízy László műveiből rendezett „Programozott grafikák” kiállítás. A megnyitó után Vid Gábor beszélgetett az alkotóval a képek hátteréről.

Az 1970-es években nem volt egy magától értetődő dolog, hogy valaki számítógéppel dolgozik, programozik, az talán még kevésbé, hogy a programok eredménye egy művészi ábrázolás. Hogyan kapcsolódott össze a kettő?

Én kisgyermek koromtól kezdve szerettem rajzolni, festeni. El is gondolkodtam, hogy művészeti vagy műszaki pályára menjek, végül a villamosmérnöki pályát választottam. Aztán amikor lehetőség volt rá, kipróbáltam, hogyan lehet programozottan rajzokat létrehozni.

Milyen gépen dolgozott?

A Pécsi Postaigazgatóság számára beszereztünk egy EMG-666 programozható számológépet. Annak az alapkiépítése 1K lett volna, eleve 8K bővítéssel vettük meg. A mostani mobilokkal összehasonlítva több nagyságrend a különbség.

Szerkesztői kiegészítés: A korabeli gépeknél a gép memóriájának mértékegységére a szaknyelvben egyszerűsítve a „K” mértékegységét használták. Ez a kilobyte rövidítése volt. Az EMG-666 a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának (EMG) közös fejlesztése volt. 1974-ben jelent meg, és indult meg a sorozatgyártása az EMG-ben. Abban az időszakban még nem volt egységes a magyar műszaki nyelvben a számítógép szó használata, sok esetben olyan gépeket is „számológép”-nek neveztek, amelyek a mai értelemben valójában számítógépek voltak. Ez igaz az EMG-666-ra is, képességei alapján feltehetően helyesebb lenne ma már számítógépnek nevezni. (Ugyanakkor megjegyezzük, hogy az EMG-666 az asztali típusok azon evolúciójának gyermeke, melynek a HP-9100A programmable calculator és a WANG típusai voltak az előző lépései, innen a programozható számológép elnevezés.- KG)

Mi az EMG-vel sok mindent csináltunk. Az akkori munkahelyem a Pécsi Postaigazgatóság volt, amely akkor még tartalmazta a távközlési szakterületet is. Én a távközlésben dolgoztam, de a postahivataloknak például volt egy jellegzetes feldolgozásigénye. Évente felmérték, hogy melyik hivatal mennyi munkaegységnormát használt fel, és az alapján kapott létszámot. Ez egy kritikus feladat volt. Lyukszalagon bevittük az egyes hivatalok adatait, utána a futtatás kidobta a létszámtáblázatokat.

Saját rajzaimon délután, munkaidő után dolgoztam. Erre engedélyt kellett kérni. Sokáig sem lehetett bent maradni, a Posta mindig is egy túlszabályzott, zárt világ volt. Miután látták, hogy van haszna a gépnek, akkor már jobban tűrték, hogy munkaidő után bent dolgozhassak.

Arra is figyelnem kellett, hogy az írógép hangosan csattogott, ha valaki még a szomszéd szobában dolgozott, akkor ez a zaj zavarta. A rajzgép, amit használtam, egy kb. 200 x 300 mm asztali sík plotter volt. Ennek mozgó hídjába közönséges csőtollat lehetett befogni, azzal rajzolta ki a vonalakat. Papíron ez a plotter úgy emlékszem, 0,02 mm pontos volt. Amikor elindult a plotter, mindig rántott egy kicsit, sokszor lehet ezeket a kis íves torzulásokat látni. Volt olyan is, hogy a rajzgép mellérajzolt, elakadt az írógép, lemerevedett az egész rendszer. Előfordult, hogy a csőtoll akadozott a papíron, és a vonal helyett „pontozódások” jelentek meg. Így gyakran újraindítottam a rajzolási ciklust. Arra emlékszem, hogy ilyen eldobott rajzolatmaradványokból a feleségem szocialista brigádjának is ajándékoztam. Ők ollóval kivagdostak részleteket és azzal díszitették a brigádnaplót.

Ha más vonalvastagságot, vagy más színt akartam használni, akkor ki kellett cserélnem a tollat. A legelső plotterek a kört és az íveket kis egyenesekből állították össze, ez néhány régebbi rajzon meg is figyelhető.

Az EMG-666-ban az említett 8 K volt a teljes memória, ebbe kellett a programnak, és a kép előállításához szükséges adatnak beleférnie?

Igen, összesen 8 K volt a memória. A feldolgozási eredményeket a gépbe épített kis kazettás magnóra lehetett rögzíteni. A plottert vagy a magnóról, vagy lyukszalagról tudtam vezérelni.

A rajzok készítésénél a kiindulás mindig az aktuális változat algoritmusa volt. Az általam használt függvényekből - szinusz, exponenciális, véletlen, egyenes stb. - elképzeltem egy „virtuális rajzot”, majd ehhez megírtam a programot. Ezek a memória kis mérete miatt kisebb programok voltak, de a gép sebessége sem volt nagy. Izgalommal vártam, hogy milyen lesz az eredmény. Nagyon tetszettek a pontos gépi vonalak, a gyors rajzolás.

Az EMG 666-ot egy saját billentyű-nyelven lehetett a programozni, mely nem volt bonyolult. Nyolc mélységben lehetett szubrutint hívni. A program bevitelére, a logikai hibák javítására, a próbákra, több nap is elment. Végül meg kellett várni, hogy az jött-e ki, amit tervezni akartam. Ezek az eszközök még nem voltak olyan megbízhatóak, mint a maiak. Csak kis léptékben lehetett gondolkodni. Ez sok időt igényelt.

Amikor elkészült egy rajzolat, a finomítások következtek. Módosítani kellett a programba beépített paramétereket, például amelyek beállították a szinusz hullám nagyságát, vagy a pozícióját. Ez egy fokozatos megközelítés volt, mire végül megjelent egy olyan rajzolat, amit már el tudtam fogadni. Végül az én szubjektív döntésem alapján zárult le a kép elkészítési folyamata.

Gyakori kérdés, hogy mennyi idő szükséges egy kép elkészítéséhez. Tiszta munkaidőről nehéz ilyenkor beszélni. Az egész folyamat megszakításokkal, újrakezdésekkel alakult ki. Végül egy pár napos, vagy pár hetes munkával elkészült a számítógépes rajz.

Amikor elkészült egy ilyen program az először a képernyőn jelent meg?

Nem volt grafikus képernyő. A képernyőn csak a programot tudtam soronként megjeleníteni. Négy sor látszott a képernyőn. Három sor az X, Y, Z műveleti regiszterek tartalmát mutatta, számokat vagy utasítás kódokat. A legalsó sor a program lépés számláló értékét mutatta.

Emlékszik, hogy mi volt az első, ami elkészült?

Biztos, hogy négyzet-variációkkal kezdtem. Hogy ezek közül melyik volt a legelső nem tudom megmondani. Ez akkoriban nekem csak hobbynak számító izgalmas játék volt, véletlenül sem gondoltam arra, hogy az elkészült rajzokat dátumozzam, vagy sorozatszámot adjak. Nem is tudtam akkor még, hogyan kell szabályosan feliratozni egy képet. A legtöbb kép dátuma a kiállítás dátumából öröklődött meg. A képeket gyakran kartonra ragasztottam fel, a karton hátuljára volt felírva a kiállítás dátuma. A legtöbb kép így örökölte meg az 1980-as keletkezési dátumot.

A kiállításon látjuk, hogy használt papírt és textilt is. A textilnél érdekes, hogy azon egy kicsit megfolyt a tinta. Próbálkozott-e azzal, hogy pauszt használjon hordozónak?

Pauszt kipróbáltam, de az nem vált be. Talán a tartása nem volt megfelelő.

A kiállításon említette, hogy dolgozott kísérleti filmeken is ez hogyan nézett ki?

Ezekhez a kísérleti filmekhez vonalrendszereket mozgattam. Csőtollal rajzoltam az egyes mozgás-fázisokat a befogó szerkezetre helyezett celluloid lapokra. A filmesek megadták, hogy a naturális mozgás hány filmkocka hosszúságú, amiből én meghatároztam az adott jelenet fázis rajzait.

Tervei a jövőre?

A programokból és a rajzok adataiból kevés maradt meg. Egyszer, ha sok időm lesz, szeretném megfejteni és újra futtatni a régi EMG-programokat. Most is aktív vagyok, MAC gépen készítem számítógépes grafikáimat. Már beadtam a NJSZT és a MET pályázatára készített képeimet a Neumann 120 jubileumi kiállításokhoz - és készülök a Siklósi Szalon következő kiállítására.

VG

Ajánljuk Szalay Imre köszöntő beszédét is!