1997 óta, mindenféle különösebb karbantartás nélkül, napi huszonnégy órát heti hét napon át futott az a szerver, amit 18 év és tízhónapnyi szolgálat után állítottak le.
Ross, az üzemeltető elmondta, hogy a 200 MHz-es Pentium processzorral, 32 megabájt memóriával szerelt szerver illetve egy 4 gigabájtos SCSI-merevlemezzel szerelt gépet ennyi idő után is csak azért kellett leállítani, mert ez utóbbi, a Seagate márkájú merevlemez egyre többször dobott hibajelzést.

A főleg adatgyűjtésre, számlamásolatok tárolására és egyéb, üzletfolytonossági feladatokra használt gép az üzemeltetői szerint azért bírta ilyen sokáig, mert pont arra volt jó, amire kitalálták. Mélyen a tűzfalak mögött volt, a futtatott folyamatoknak csak igen kis része volt látható, illetve csak azok láttak rá, akiknek ez mindenképpen szükséges volt. Emellett azért is maradt meg ilyen sokáig, mert nagyon specifikus feladatokat látott el, a futtatott programok annyira összenőttek a gépen futó 2.1.1-es FreeBSD operációs rendszerrel, hogy egy idő után egyszerűbb volt hagyni működni, mint azon gondolkodni, milyen megoldással lehetne egy újabb gépre költöztetni a kiválóan működő szolgáltatásokat – az üzemeltetők egyszerűen a “minek megjavítani, ami nem romlott el” elvet követték egészen mostanáig.
A gép nem valamelyik nagy szervergyártó terméke, hanem egy olyan doboz, amit alkatrészekből szerelt össze valaki. Az életben maradáshoz a szakemberek szerint inkább a kiváló környezet kellett: eleve nem terhelték túl feleslegesen a gépet, ami egy kifejezetten békés, jó klímájú, 18 Celsius-fokos szerverszobában kerregett ilyen sokáig.