Neumann János életműve

Neumann János (teljes nevén margittai Neumann János Lajos) a XX. század egyik legnagyobb matematikusa volt. Neumann János nem csak a matematikában, hanem számos más tudományban: a számítástechnika, a fizika, a közgazdaságtan, a meteorológia, az automataelmélet és nem utolsó sorban a játékelmélet terén is maradandót alkotott. Méltán mondható róla, hogy bármelyik tudományágban elért eredménye egy-egy önálló életműnek tekinthető.

E sokszínű tudományos tevékenysége közül kettő alapvetően változtatta meg a tudományos világot és forradalmasította a XX. század tudományos technikai fejlődését.

A modern számítógépek működését mai napig megalapozó Neumann-elvek megalkotása (1945-ben írt tanulmányban) meghatározta a számítógépek működését.

A Neumann-elvek:

• belső program- és adattárolás
• teljesen elektronikus számítógép
• kettes számrendszer alkalmazása
• központi vezérlőegység alkalmazása

A mai napig minden infokommunikációs eszköz az asztali számítógéptől a laptopon keresztül, az okostelefonokon át az ipari alkalmazásokig mind-mind azonos elvi felépítésű Neumann-elven működő eszköz.

Számtalan zseniális matematikai elmélete közül kiemelkedik az 1944-ben O. Morgensternnel együtt a játékelmélet témában megírt első monográfiája benne a híres minimax-tétellel. A játékelmélet ma az operációkutatásnak nevezett területhez tartozik. Utódjaként a korlátozott információjú játékelméletben elért eredményeiért kapott 1994-ben a szintén magyar származású Harsányi János közgazdasági Nobel-díjat.

Neumann János (1903-1957) életének két oldala – a széleskörű aktivitás és az intellektuális beállítottság – két mély meggyőződésből fakadt. Először is áthatotta az a nagyfokú felelősségérzet, amely arra kötelez mindenkit, hogy képességeit maximálisan hasznosítsa. Szenvedélyesen tanított és kutatott, úgy érezte, hogy különleges képességei kötelezik arra, hogy jelentős és tartós eredményeket érjen el. A második hajtóerő a politikai szabadság volt, amely körülvette, és biztosította számára, hogy képességeit az emberiség jóléte érdekében fejthesse ki.

A világra hagyott öröksége két szempontból érdekelte: mennyire marad fenn az általa végzett munka, szellemi termékei, és furcsa módon nem is volt abban biztos, hogy amit alkotott, még “száz év múlva” is érdekes lesz. Azt gondolta például, hogy a számítógépet elsősorban tudományos és katonai célokra fogják felhasználni. Nagyon érdekelte ezek szerepe az időjárás-előrejelzésben, sőt az éghajlat megváltoztatásában. Feltételezte azt is, hogy a játékelmélet közvetlen felhasználásra kerül a katonai és gazdasági döntéshozatalban (1994-ben ismerték el a játékelmélet gazdasági fontosságát, és jutalmazták Nobel-díjjal. A díjat viszont nem az alapelméletért – hiszen megalkotói már régen meghaltak –, hanem egy nagyon fontos területen való alkalmazásért, a nem kooperatív játékok egyensúlyi feltételeinek elemzéséért kapták).

Neumann János életműve a Hungarikum-oldalon, benne riportrészlet Alföldi Istvánnal, az NJSZT ügyvezető igazgatójával.