Az IBM 1962-től gyártotta ezt a cserélhető mágneslemezes tárolót különböző számítógép rendszereihez. A köznyelvben, a formája miatt “mosógépnek” becézett eszköz egy IBM 1316 típusjelű mágneslemezen kétmillió karakter tárolására volt alkalmas.
A tároló hazánkban először a KGM-ben installált IBM 1440-es számítógéphez csatlakoztatva fordult elő. A meghajtónak két modellje ismeretes: a master drive, amelyik a központi egységgel összekötő elektronikát tartalmazza, valamint kapcsolatot további meghajtókhoz: slave drive.
A lemezcsomag hat, egyenként 36 cm átmérőjű tárcsából áll és kb. 4,5 kg tömegű. A tíz lemezfelület mindegyike együtt mozgó író/olvasó fejekkel érhető el, kialakítva száz sávot a lemezen. Egy-egy sáv húsz szektorra van bontva, amelyek száz karaktert tárolhatnak. Így adódik a lemezkapacitás: 100 karakter x 20 szektor x 100 sáv x 10 oldal = 2 millió karakter.
A kis kapacitás miatt speciális utasításokat is tartalmaz, például scandisk az azonosítók “közvetlen” eléréséhez, track record egész sávot elfoglaló nagy rekord felírása szektorok helyett.
Az IBM 1311-et a 7000-es és az 1400-as rendszerekhez alkalmazták, 1971-ben szűnt meg a gyártása. Utóda, a már byte-os rendszerű és a 360-as rendszerhez átalakított 2302 és 2305 volt, amelyeket a hosszú életű 7,25 MB kapacitású 2311 követett. Ez volt az ESZR rendszer modell mintája is. Az IBM 360-as rendszer csúcsa az IBM 2314-es, egyenként 30MB kapacitású – szekrényes, fiókos kialakítása után “pizzasütő”-nek becézett – rendszer volt.
Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/ibm-1311-magneslemezes-tar