A Commodore SX-64 a Commodore 64 hordozható verziója, ezért a technikai adatai is majdnem teljesen azonosak vele. A gép beépített 5″ monitorral és 5,25″ floppyval rendelkezik. A DX-64 nevű modellbe két floppymeghajtót szereltek, de ilyen változat nagyon-nagyon kevés példányban készült. Svédországban az SX-64-et VIP-64 néven forgalmazták, de a néven kívül semmi különbség nincs. Az SX-100 néven elkészült prototípusba fekete-fehér LCD képernyőt szereltek, de forgalmazásra nem került. Szintén prototípus maradt a Hedley Davis Amiga mérnök által 1987-ben három példányban épített SX-500, mely egy Amiga 500-at tartalmazott.

Habár az SX-64-et hordozható gépnek tervezték, még sincs benne akku. Egy tápegység van beleépítve mely hálózatról kapja az áramot. A számítógépnek levehető billentyűzete van, melynek kiosztása megegyezik a Commodore 64-ével. A billentyűzet egyúttal “fedőként” is szolgál. A Commodore SX-64 ergonómiai kialakítása egyértelműen a korai hordozható professzionális személyi számítógépekkel (Osborne-1, Kaypro) mutat rokonságot: a katódsugárcsöves megjelenítővel és floppymehajtóval egybeépített központi egység és a levehető, külső billentyűzet együtt egy aktatáska vagy bőrönd jellegű, “szállítható” készletet alkot. Az SX-64 abban is rokonítható a korai, hordozható professzionális személyi számítógépekhez, hogy reklámkampányával is főleg a módosabb üzletembereket célozta meg – bár az alapja az egyik legnépszerűbb házi számítógép, a Commodore 64.

A klaviatúra kb. 50 centiméteres kábelével kényelmes munkát tett lehetővé. A monitor már nem ilyen szerencsés: a kép ugyan nem rossz, de 5″ méretével egyértelműen túl kicsi. Szerencsére van lehetőség külső monitor (és floppymeghajtó) csatlakoztatására. Egy hordozófül segítségével szállítható, mely támaszként is használható. A gép kb. 10 kg súlyú.

A kis méretű monitor miatt az alap képernyő színét az eredeti kék árnyalatokról fehér alapon kék betűszínre változtatták a jobb olvashatóság miatt. Ez a változtatás viszont néhány programnál kompatibilitási problémát okozott. Elhagyták a magnó csatlakozási lehetőséget és az rf modulátort (így a gépet nem lehetett tv készülékre csatlakoztatni). A load és save parancs alapértelmezetten a floppy meghajtót vezérli, ellentétben a Commodore 64-gyel, amely külön periféria megjelölés nélkül a magnót vezérli. A hiányzó magnócsatlakozó egyes korai nyomtatók használatát is problémássá tette, ugyanis volt olyan típus, amely a működéséhez szükséges +5V feszültséget a magnó csatlakozó megfelelő érintkezőjéről kapta. Később ezt a hibát kiküszöbölték egy külső tápegységgel, vagy közvetlen a Centronics port 18-as érintkezőjéről, vagy a joystick csatlakozó megfelelő érintkezőjéről nyerhettek megfelelő feszültséget.

Külső monitor csatlakoztatása esetén a belső monitor nem kapcsol le, így ugyanaz a kép jelenik meg mindkét eszközön. A Commodore 64-hez készült bővítő cartridge-ek is használhatók, igaz korlátozott mértékben. A csatlakozó a gépház tetején kapott helyet egy “csapóajtó” alatt. A beépített tápegység teljesítménye miatt nem lehetett használni a REU memóriabővítőket, így aki ilyet kívánt használni, módosításokat kellett elvégeznie, külső tápegység segítségével.

A gép nem fogyott jól a piacon, ez nyilvánvaló hibákból következik: a kis méretű képernyő, a jelentős súly (10 kg!), a hardver és szoftver kompatibilitási problémák odáig vezettek, hogy alig két év gyártás után kivonták a forgalomból.

Technikai adatok:

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/commodore-haziszamitogep-csalad

Források:
Wikipédia
http://www.retrocomputer.tux.hu/index.php/lexikon/702-a-commodore-ceg-toertenete