ATM adathálózat

Az ATM rövidítés az Asynchronous Transfer Mode kifejezésből ered, melynek a magyar megfelelője az “Aszinkron Átviteli Mód”. Ezen technológia alapelvét a csomagok, vagy más néven a cellák képzik, melyeknek nagy előnye, hogy a korábbi technológiák csomagjaihoz képest jelentősen kisebbek, és a méretük is állandó. Ezek a tulajdonságok tették lehetővé az ATM eszközöknek a videó-, az audió- és az adatjelek továbbítását egyazon vonalon keresztül, mégis biztosítva, hogy egyetlen jeltípus se foglalja le a vonalat.
Az ATM technológia az adattovábbítás érdekében egy kapcsolatot, más szóval egy útvonalat hoz létre, és a két pont között azon az útvonalon hajtja végre a kommunikációt. A TCP/IP technológiával ellentétben, ahol is a csomagok külön-külön útvonalon is haladhatnak a forrástól a célig, ebben az esetben csak egy rögzített útvonal vehető  igénybe. Ennek köszönhetően könnyű figyelemmel kísérni az adatfolyamokat, mivel egy úton történnek és a számlázást is megkönnyíti;  sebezhetővé válik viszont a hirtelen történő nagy adatforgalommal szemben.
Az ATM technológia alkalmazásakor négy féle típus közül lehet választani:

  • constant bit rate (CBR, azaz állandó bit mérték): meghatároz egy rögzített bit mértéket és minden adatot azon a sebességen továbbít. Ez hasonló a bérelt vonalhoz;
  • variable bit rate (VBR, azaz változó bit mérték): egy meghatározott sávszélességet biztosít, de azt nem minden esetben használja ki adattovábbításra, ezért kiváló hang és videó továbbításához;
  • available bit rate (ABR, azaz rendelkezésre álló bit mérték): ebben az esetben egy garantált minimum sávszélességet biztosítanak, ezzel is kezelve a hirtelen keletkező nagyobb mennyiségű adatot;
  • unspecified bit rate (UBR, azaz nem definiált bit mérték): ilyen esetekben nincs garancia semmilyen sávszélességre. Az esetek többségében az olyan alkalmazások számára, mint például az FTP, ez a megoldás a legtökéletesebb.