Muszka Dániel Kalmár László fiatal munkatársaként, Király József pszichológus ötletéből kiindulva építette meg Katicabogarát, a pavlovi feltételes reflexek modellezése céljából. A “Katicát” – amely szinte életre kelti a kibernetika tárgyát – Múzeumunk jelképéül választottuk.

Nem véletlenül, hiszen az említett kiállítás mellett, az 1960-as években a Magyar Televízióban is bemutatott “műbogár” valóságos médiasztárrá, a magyar kibernetikának – és azon belül Kalmár László iskolájának – talán legismertebb reprezentánsává lett.

De mit is tud ez a tetszetős kis jószág? Először is “lát”, a benne levő három fotocella révén: ha zseblámpával rávilágítunk a megfelelőre, jobbra vagy balra kanyarodik (meghajtja a benne levő két – eredetileg gépkocsi ablaktörlő – motor egyikét), illetve egyenesen gurul. De nemcsak “lát”, hanem “hall” is, a beépített mikrofonnak köszönhetően: ha egy sípot szólaltatunk meg mellette, a szemeinél levő lámpák annak ritmusára villannak fel. Ha valamelyik pettyét lenyomjuk, “fájdalomként” érzékeli, sípolni (“sírni”) kezd és nem hajlandó követni parancsainkat (a zseblámpa fényét). Ha viszont “megsimogatjuk” a hátát – pontosabban az ott levő, kissé rejtett csúszó érintkezőt -, idővel megnyugszik és újra hajlandó mozogni. Legfontosabb tulajdonsága pedig az, hogy “tanítható”: ha a zseblámpa fényének követése közben sípolunk neki, idővel megtanul hallgatni a sípszóra, s a zseblámpa eloltása után a síp hangjára is elindul.

Eredeti, 1956-57-ben készült, elektroncsöves változata maga után húzott vezetéken keresztül, hálózatról kapta a tápfeszültséget. Később több, az eredetivel megegyező méretű másolat is készült, ezek már akkumulátorról “táplálkoznak”.

A Katicabogár “vegytiszta” kibernetikai alkotás, amelyre ma is rengetegen kíváncsiak; legutóbb többek között a londoni Science Museum robotfesztiválján mutatkozott be 2011-ben.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/szegedi-katicabogar

Lásd még: http://cyberneticzoo.com/?p=1038