Nem tud kijönni elém autóval – szabadkozik –, mert egy kisebb baleset miatt a lánya egy időre eltanácsolta a vezetéstől. A kilencvenedik évét taposó Mészáros Sándorral pestszentlőrinci családi házában találkozom. Otthonában minden a robotokra emlékeztet: japán játékrobotok a padlón, 2000-es évekbeli, külföldi robotika szakirodalom az íróasztalon, különböző műszerek a polcokon. A bejárat előtt pedig egy fém robotember fejnélküli torzóját kerülgeti a macska.
Mészáros Sándor vegyészmérnök, a hazai vákuumelektronika egyik meghatározó, úttörő személyisége – ezt Kutor László bevezetőjéből tudtam meg, melyet egy Mészáros úrról szóló videóhoz készített. Csak szemezgetek az életrajzból: 1927-ben, Üllőn született, a BME-n szerzett diplomát 1950-ben. Nyugállományba vonulásáig az Egyesült Izzónál dolgozott, részt vett a váci képcsőgyártás technológiájának fejlesztésében, 1970-ben pedig a budapesti Elektroncső Gyár igazgatója lett. 1968 és 1996 között a Kandó Főiskolán az Elektroncsövek tárgy oktatója, másodállású főiskolai tanár volt.
Az Egyesült Izzó különböző célokra ipari robotokat gyártott, megvette egy külföldi robot licencét, know-howját. A speciális ipari robotoknak a Szovjetunióban komoly felvevőpiaca volt. A képcsőgyártásban is elkezdtek robotokat alkalmazni a 80-as években. Mészáros Sándor ekkoriban határozta el, hogy a robotika lesz a hobbija.
„Két láda irodalmam van” – fogalmaz. Már a nyolcvanas években elkezdte építeni emberszabású robotját, majd 1996-ban mutatta be a Műegyetemen. A robotot egy Angliában élő professzor is megnézte: „Mészáros Úr, én ezen a roboton legalább öt, szabadalomra érett megoldást láttam!” – mondta neki. „Egy baja van, hogy kerekeken gurul” – tette hozzá.
A robot szíve – illetve „agya” – eleinte egy Sinclair ZX Spectrum számítógép volt. A technika annyit fejlődött azóta, hogy most már a méteres robot „hasa” majdnem üres, a Spectrum helyére pedig egy Arduino fog kerülni.
Az emberszabású személyi robotot – más néven: Homo Robo – egy „elemi iskolába készülő gyermek” méreteinek megfelelő testbe építette be. Két hátsó kerekét eredetileg két Trabant ablaktörlő motor hajtotta. A robot mozgatását többféleképpen lehetett vezérelni: rádiótávirányítóval, illetve a ZX Spectrummal is.
Az emberéhez hasonló, mozgatható karokat tervezett hozzá. A harmonika megoldású nyakon pihent a fej, amelyen LED diódák mutatták az ébrenlétet. A fülekbe mikrofonok kerültek, a rögzített vagy más módon bejátszott hang ütemére a száj az emberi beszéd benyomását keltően, ütemesen mozgott.
Az alumínium lemezből, szögvasból készült testbe kerültek a különböző alkatrészek és műszerek, a sétálómagnótól a monitorig, kicsit úgy nézett ki az eredmény, mint egy ötvenes évekbeli, amerikai sci-fi film valamelyik kelléke. Pedig mintául nemcsak a fantasztikus filmek, hanem a sportoló, táncoló játék- és oktatórobotok szolgálnak.
Teljesen programozhatónak azért nem mondható, de néhány utasítást végrehajt. Persze, amikor elkészül – a mostani tervek szerint jövő tavaszra. De igazán sosem készül el, Mészáros úr számára nem a végeredmény, hanem az oda vezető út az érdekes.
Ezt a robotot fejleszti, csiszolgatja immár három évtizede. Bizony: ennek a robotnak a torzója pihen a ház előtt, a bejáratnál. Nem tudok megbizonyosodni rajta, hogy mi-hogy működött a Homo Robón – és hogyan fog működni. Hiszek Mészáros úrnak – és teret engedek a képzelőerőmnek is: miért is ne?
Azért eltöprengek, hogy ez művészet-e vagy tudomány. Mi a célja ezzel a robottal? Öncélú – válaszolja szimpatikus őszinteséggel. Nem merem megkérdezni: meddig lehet ezt még csinálni? De mintha megérezné, mire gondolok, így szól:
„Apám 83 éves korában halt meg. Mikor 85 voltam, döbbentem rá, hogy túléltem az apámat. Az ő családjában mindenki 90 fölött élt. A genetikában hiszek. Azt mondtam magamban, azért halt meg ilyen hamar az apám, mert évekig volt orosz hadifogoly az első világháborúban. De most már tudni akartam, hogy meddig kell élnem, hogy a megkezdett hobbijaimat végigcsináljam? Ezért kiszámoltam. 125 évig.”
Ezt kívánjuk Mészáros Sándornak. És talán a hosszú élet titkához is közelebb kerültünk. A gének – és hozzá egy jó kedvtelés, egy életcél: a robotika.
Képes Gábor
Mészáros Sándor az elektoncsövekről:
https://www.youtube.com/watch?v=hkyBSKyISF8
Források:
http://cyberneticzoo.com/robots/1987-humanoid-robot-alexander-meszaros-hungarian/
http://www.kfki.hu/~vandor98/html/meszaross0.html