Néhány száz méter gyalogút – és 23 év korkülönbség. Ennyi választja el egymástól a modern számítógép működési elveit leíró Neumann Jánost – és a BASIC nyelv atyjaként is ismert, nagyhatású matematikust, Kemény Jánost. A rövid gyalogút szó szerint értendő: Neumann a Váci körút 62-ben született (a Váci körút, azaz a mai Bajcsy-Zsilinszky út és a Báthori utca sarkán látható a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság 1987-ben tiszteletére állított, majd 2004-ben újra felavatott emléktáblája, pár háznyira a Társaság Báthori utcai irodájától), Kemény János szülőházát pedig a Bajcsy-Zsilinszky út 38. alatt jelöli emléktábla, a mai Toldi mozi mellett. Kis túlzással: a Bajcsy-Zsilinszky út a modern informatika főutcája. Szerencsére ma már Neumann János nevét minden, iskolázott honfitársunk ismeri. Tegyünk azért, hogy Kemény János nevét is büszkeséggel emlegesse az utókor. Május 31-én lett volna 90 éves – most rá emlékezünk.
Mindkét tudós budapesti, művelt közegben nevelkedett, zsidó származású magyar volt. Mindketten az Egyesült Államokban találták meg választott hazájukat, ahol tehetségüket zavartalanul kibontakoztathatták. Ez a huszadik századi Magyarországon egyiküknek sem adatott volna meg. Neumann Jánost John von Neumannként, Kemény Jánost John Kemeny-ként ismeri a világ. Nemcsak az emléktábláik vannak egymás közelségében: ők maguk is ismerték egymást. Neumann 1930-ban utazott az USA-ba, amikor meghívták a Princetoni Egyetem vendégprofesszorának, majd a princetoni Institute for Advances Studies (IAS) professzora lett (az első, a Neumann-elveknek már teljesen megfelelő, korszerű számítógép is az IAS nevet viseli) és Los Alamosban bekapcsolódott az atombombával kapcsolatos elméleti munkákba.
Kemény János a Berzsenyi Gimnáziumban – többek között az általa rajongásig szeretett Bölcsházy Árpád matematikatanár diákjaként – kezdte tanulmányait, de később már New Yorkban járt középiskolába, ugyanis családja 1940-ben az USA-ba emigrált az egyre elviselhetetlenebbül antiszemita légkörű Budapestről. Majd matematikát és filozófiát tanult: Princeton híres egyetemén. Középiskolásként és egyetemistaként is igazi diákzseni volt, pedig angol nyelvtudás nélkül érkezett az országba. Csakhamar matematikaversenyen figyeltek fel tudására.
Tizenkilenc évesen Los Alamosban volt katona, s a Manhattan-terv (az atombomba kifejlesztése) keretében végzett matematikai számításokat Richard Feynman későbbi Nobel-díjas fizikus mellett. Itt dolgozott együtt Neumann Jánossal, aki kiemelkedő hatást gyakorolt rá és gondolkodására.
Személyesen ismerte a magyar “marslakókat” (http://njszt.hu/neumann/hir/20160518/neumann-janos-es-tudostarsai-a-marslakok-bolcsessege ), majd Princetonba visszatérve közvetlen munkatársa lett Albert Einsteinnek is. Az ő ajánlására került 1953-ban, 27 évesen a híres Dartmouth College magánegyetemre, amely élete legtöbb sikerének színtere lett, s amelynek 1970-től a rektora is volt.
Dartmouthban az ötvenes évek végétől már számítógépekkel dolgozott. Nem tetszett neki az a mód, ahogy a számítógépeket használták, mindenféle közvetlen kapcsolatot nélkülözve a gép és alkalmazói között. 1963-ban készült el egyik legfontosabb művével, az időosztásos (time-sharing) rendszerrel, melynek révén több felhasználó, több terminálon, párhuzamosan dolgozhatott, a számítógép pedig – beosztva vezérlőműve működési idejét – kiszolgálta a több felhasználót.
Az időelosztás fantasztikus módon változtatta meg a számítógépekkel való kapcsolatot: közelebb hozta a misztikus gépet, például az egyetemistákhoz is. Kemény János – és munkatársa, Thomas E. Kurtz (1928-) – egy olyan programozási nyelvet is kifejlesztett, amely az addigi programozási nyelvekhez képest rendkívül könnyen elsajátítható, átlátható, azonnal sikerélményt nyújt a diákoknak.
Az 1964. május elsején megjelent BASIC nyelv, azaz a Beginner’s All-purpose Symbolic Instruction Code (Kezdők Általános Célú, Szimbolikus Kódrendszere) nemcsak informatikai, de pedagógiai bravúr is volt. Az addigi nyelvekhez, így a közvetlen elődjének tekinthető Fortranhoz képest is, gyerekjáték volt megtanulni, s így a tanulók azonnal programokat írhattak az időelosztásos módon elérhető számítógépen. “A BASIC nyelvet nem azért találtuk ki, hogy egy újabb számítógépnyelvet csináljunk. Azért találtam ki, mert úgy éreztem, hogy a számítógépet hozzáférhetővé kell tenni minden egyetemi hallgató számára.” – idézi Marx György Kemény János szavait. Mi pedig Marx György gondolatát idézzük: “Valamikor Ford azért alkotta meg a T-modellt, hogy minden polgárnak lehessen autója. Az időelosztás és a BASIC valami hasonlót valósított meg: számítógép programozóvá nevelte a fiatalok millióit.”
A BASIC túlnőtt készítőin, s rengeteg nyelvjárása jelent meg.
Némelyik nyelvjárás már nagy mértékben eltért az eredeti elképzelésektől, nagyon kis teljesítményű számítógépeken valósított meg nagyon egyszerű feladatokat – majd az egyre gyorsabb és egyre nagyobb kapacitású személyi számítógépeken váltak egyre kevésbé hatékonnyá a BASIC-ben elkészített megoldások. Ezt a “felemásságot” Kemény és Kurtz is érezte. Bár annak idején a BASIC nevet levédették, azt bárki korlátozás nélkül használhatta. Végül a nyolcvanas évek közepén útjára indították saját, jól strukturált, megfelelőnek szánt nyelvüket, a True Basic-et (http://www.truebasic.com/about ).
Addigra a BASIC nyelvjárásai meghódították a világot. A hetvenes évek közepén a Microcomputer Software, azaz a Microsoft – Bill Gates és Paul Allen – első sikeres terméke az általuk kidolgozott BASIC nyelvjárás volt, amelynek első változata a MITS Altair számítógépen, Ed Roberts úttörő termékén futott. Később a Microsoft BASIC nyelvjárások rengetegféle korai mikroszámítógépen megjelentek.
A személyi számítógép történetének első tíz-tizenöt éve teljesen összeforrt a BASIC sikerével. Szinte minden olcsó házi számítógép a ROM-jába égetve tartalmazott egy BASIC nyelvjárást (az egyik kivétel a brit Jupiter ACE, amely a Forth nyelvet tartalmazta – egyébként a Forth és a BASIC mellett még a Logo bizonyult az oktatásban, teljesen kezdők számára igazán élményszerűen használható nyelvnek).
Akik az 1980-as években ismerkedtek meg az otthoni számítógépekkel, a BASIC nyelv segítségével kommunikáltak a géppel, a felhasználói ismeretek elsajátítása lényegében egyet jelentett a BASIC nyelv megtanulásával. És az olyan számítógépek nyelvjárásai, mint a Sinclair ZX-81 és Sinclair ZX Spectrum, a Commodore-64 vagy a HT-1080Z, valódi sikerélményt adtak. Játékprogramokat például – amelyekkel nemcsak játszani volt jó szórakozás, de megírni is azokat.
Ezt bizonyítja a korszakban megjelent, megannyi BASIC tankönyv – például Donald Alcock Ismerd meg a BASIC nyelvet című munkája -, az újságokban megjelentetett programlisták (néha a nyomtatási hibák, elírások javítgatásaiból lehetett a legtöbbet tanulni!), no meg a magyar informatikai távoktatás első fecskéje, a TV-BASIC tanfolyam.
66 évesen, 1992-ben hunyt el a BASIC atyja, Kemény János. Az Egyesült Államokban közszeretetnek örvendő embernek számított. Antirasszista volt és a női egyenjogúság híve: egyetemi rektorként is azt képviselte, hogy mindenki, származásától és nemétől függetlenül, egyenlően vehessen részt az oktatásban. 1979-ben Jimmy Carter őt kérte fel a Three Mile Island-i atomerőmű-balesettel kapcsolatos jelentés megírására: karakán és kemény, az atomenergia biztonságos használata érdekében írt szavai tették a számítógépesek világán kívül is ismert emberré. Az informatikusok megbecsülését pedig az jelezte, hogy 1990-ben, elsőként ő kapta meg az IBM Robinson-díját.
Hazánkban még mindig nem közismert a neve. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Kemény János emlékét egy róla elnevezett díjjal ápolja. A 2000-ben alapított elismerésben 35 évnél fiatalabbak részesülhetnek, szakmai és publikációs tevékenységük elismeréseként. Az NJSZT szegedi Informatika Történeti Kiállításának felsőbb emeletén pedig szinte minden számítógép John Kemeny emlékműve: a személyi számítógép hőskorának gépei, a ROM memóriájukban lévő BASIC nyelvvel. Egy nemzedékben idézik fel “az első szerelmet”, az első találkozást a számítógéppel, az első, működő kis programok futását a képernyőn.
Meséljék el a gyerekeiknek, hogy ez a nagy történet a mai Bajcsy-Zsilinszky útról indult…
Képes Gábor
Kemény János, saját szavaival:
Források:
Marx György: Kemény János, Fizikai Szemle, 1993/5., p169. = http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz9305/mgy9305.html
“Számítógépet mindenkinek!” (MTI) = http://mandarchiv.hu/cikk/5787/Szamitogepet_mindenkinek
Rozgonyi Borus Ferenc: Egy alig ismert tudósunk, John G. Kemeny, http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/tudomany/egy-alig-ismert-tudosunk-john-g-kemeny
http://www.i-programmer.info/history/people/739-kemeny-a-kurtz.html