A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) a múlt értékeinek megőrzése jegyében fejleszti hazánk első és legnagyobb informatikatörténeti kiállítását – ugyanakkor a jelen és jövő kihívásaival is kezdeményező módon foglalkozik: többek között a mesterséges intelligenciával és a robotikával. Az NJSZT által rendezett MI és a Robot kiállítás egy merész és Magyarországon úttörő kísérlet volt e jövőformáló témák „muzealizálására”, a tárlat sikere pedig igazolta: van helye a múzeumban a robotika témaköreinek.

A tárlat – melynek látogathatóságát eredetileg szeptember végéig terveztük – a nagy érdeklődésre tekintettel csak nemrég, november 2-án zárt, a finisszázs díszvendége a magyar tudományos-fantasztikus irodalom élő legendája, Nemere István volt. A népszerű szerző épp 40 évvel ezelőtt jelentette meg első sci-fijét, a Triton-gyilkosságokat – aki kíváncsi a magyar irodalomtörténet legtermékenyebb írójának munkásságára, itt évszám szerint megtekintheti az eddig megjelent 687-et, a Tritonig elég sokat kell görgetni!

Nemere Istvánnal a tárlat rendezője, Képes Gábor beszélgetett az NJSZT által szervezett rendezvényen, amely valódi ajándék volt a sci-fi rajongóknak és a robotika szerelmeseinek egyaránt. Nemere István maga is elkötelezett híve a robotikának – szemben a Triton-gyilkosságok feledhetetlen Bolton felügyelőjével, aki meglehetősen viszolyog az általa „fickóknak” nevezett automatáktól. Ettől még az automaták mindenhol körülveszik: a takarítástól a kommunikációig egy sor dologban azok segítik az embert. Ilyen szempontból a regény világa ma már a jelen… A különböző iratokból, jelentésekből összeállított mozaikként megírt, formailag is különleges könyvben messze nem a „fickók”, hanem az emberek és az idegen értelem voltak a főszereplők. És furcsa módon  – mondja Nemere István – a regény erkölcsi mondanivalóját kevés kritikus értette meg. A kötet arra a kérdésre kereste a választ, hogy egy idegen civilizáció megvédheti-e magát akár olyan áron is, hogy embereket elpusztít ezért.

Az est folyamán még rengeteg téma felmerült Nemere sci-fijeiről, hisz a családregénytől az ifjúsági regénysorozatig, a képregényadaptációktól a készülő számítógépes játékfeldolgozásig terjed Nemere sci-fi világa – amely egyébként a romantikus regények és történelmi népszerűsítő munkák mellett a Nemere-életmű kisebb hányadát alkotja. A legérdekesebb sorsa alighanem a Holtak harca című könyvnek volt: e regényre hasonlít kísértetiesen az 1993-as Pusztító című film, Sylvester Stallone és Sandra Bullock főszereplésével, amelyhez az ötletet egy magyar származású úr adta el a filmgyártónak, persze Nemere engedélye nélkül.

A finisszázs egyben premier is volt, Nemere friss (talán épp a 688.) kötetével érkezett: a Világóceán kiadónál megjelent A robotok és a mesterséges intelligencia titkai című kötet közérthető, szellemes magyarázataival szinte ráfelel a MI és a Robot problémafelvetéseire, egyébként is amolyan „beszélgetőkönyvecske”.

A kötet bemutatja – és egészen a bionikus emberig továbbfűzi – a terület témaköreit: a társalkodótól a gyógyító robotokig és a legkülönbözőbb munkákat átvevő gépi segítőkig, amelyek után talán majd adózni is kell, hisz milliók vesztik el miattuk a munkájukat. Ugyanakkor új munkahelyek is keletkeznek – és nem csak az informatika területén. Nemere – ahogy egy klasszikus sci-fi íróhoz illik – optimista és tudománypárti, s úgy látja, a nagy történet főszereplője akkor is az ember, akit a megismerés vágya hajt előre a világban. A folyamat pedig nem most kezdődött, hiszen valaha a gőzgép vagy akár a számítógép megjelenése is forradalmi hatású volt.

Az NJSZT pedig azért dolgozik, hogy e megállíthatatlan fejlődésnek minél több haszonélvezője és minél kevesebb kárvallottja legyen. Aki a regényíró mellett a műszaki és tudományos kutatók műhelyeibe is bepillantana, november végén megteheti MI mit tud? című konferenciánkon.

A MI és a Robot finisszázst dedikálással, majd szakmai tárlatvezetéssel zártuk – a kiállítás ezzel Szegeden elbúcsúzott, de hamarosan várhatóan Ózdon tűnnek fel ismét a robotok.

KG