Kalmár-féle logikai gép

Kalmár-féle logikai gép

Kalmár professzor, munkatársaival az 1950-es évek közepén fogott elektronikus számológép építésébe, ám ehelyett, végül a Ferranti-féle logikai gép mintáját továbbgondolva, teljes egészében saját fejlesztésű logikai gépet alkotott.

A gép hatféle műveleti dobozból épül fel, amelyek mindegyike egy-egy kétváltozós logikai alapműveletet megvalósító úgynevezett logikai kapu, vagyis felhasználásukkal tetszőleges logikai függvény kialakítható.

A lényeges újítás az volt, hogy a dobozok a logikai változók igaz (I), illetve hamis (H) értékét nem feszültségszintekkel, hanem rövidzárakkal, fizikai összeköttetésekkel jelenítik meg.

Evégett a bemeneti pontok kettő helyett három csatlakozóhüvellyel vannak megvalósítva, és a középső hüvely attól függően van egyik vagy másik szélsővel rövidzárban, hogy a bemeneti változó I, illetve H értékű-e. Ugyanez érvényes a kimeneten megjelenő függvényértékre is, ami természetesen attól függ, hogy a dobozba “behuzalozott” elemi logikai függvény milyen választ ad a bemeneti változókombinációra.

A logikai gép 8 bemeneti változót tud kezelni, a kellő számú és típusú műveleti doboz megfelelő sorrendű, háromvezetékes összehuzalozásával pedig tetszőleges logikai függvény megvalósítható, amelynek igazságtábláját is elkészíthetjük, ha feljegyezzük az összetartozó be- és kimeneti értékeket.

A bemeneti változókombinációkat a telefonközpontokban használt számjegygépek (markergép) segítségével automatikusan lehet generálni, például 3 markergéppel 8 vagy 9 bemeneti változó összes lehetséges kombinációja (256, illetve 512 lehetőség) valósítható meg.

Bár a logikai gép alapvetően oktatási célokra épült, elvileg alkalmas volt telefonközpontok és vasúti biztosító rendszerek vizsgálatára is.

A Kalmár-féle logikai gép, a magyar informatika egyik legelső hírnökeként, 1957-ben készült el, és a Katicabogárral együtt 1960-ban mutatták be nagy sikerrel a Budapesti Ipari Vásáron.