Az IBM 1403 tipusú sornyomtatót 1959-ben vezették be, még az 1400-as sorozatú gépek perifériájaként. Rendkívül hosszú életű alkotás volt, még a /370-es rendszert is megélte. A siker lényege a korában használt nyomtatókhoz képest egyszerűbb és rugalmasabb kivitele, a láncos karakter kialakítás a dobos megoldással szemben. Egyidős a gömbfejes írógéppel, amely szintén korszakalkotó volt, elsősorban cserélhetősége miatt.

A lényege a 240 karakterhellyel rendelkező nyomtatólánc, amelynek elemei cserélhetőkké váltak a későbbi modellekben. Ezzel ugyanazt érték el, amit a gömbfejjel az írógépeken, változtathatóvá vált a jelrendszer: alap-, kisbetűs, nagybetűs, tudományos, banki, célprogramfüggő jelek, nemzeti jelkészlet, ékezetes betűk, stb.

A nyomtató 100 és 120 pozíció szélességben készült, sebessége 600, 1100 sor percenként. Speciális jelek esetén némileg kevesebb. A sebességet az is befolyásolta, hogy a kívánt jelkészlet hányszor ismétlődhet a 240 karakter helyen.

A festékezést szokványos festékszalaggal oldották meg , kétszínű nyomtatást is lehetővé téve -, szemben a nem jól kihasználható és drága, egyedi festékes vászontekerccsel a dobos nyomtatóknál.

Az alkalmazott papír egy-, vagy többpéldányos harmonika hajtogatott, szélén perforációval a gyors mozgatás és a függőleges szinkronizáció carriage-szalag céljából.

Az idők során a nyomtatóhoz készültek különböző kiegészítő berendezések: perforáció leszedők, lapvágók, hajtogatók, boríték készítők, stb. Szokásos banki alkalmazás volt például a csekkfüzet-készítő kiegészítés. Ismerünk könyvkötő, vagy másológép összekötő alkalmazásokat is. Érdekességként említjük a rajta készült Mona Lisa képet, vagy a nyomtató kalapácsai miatt különböző hangot kiadó zenélő programot, ritmus-gépet.

Legnagyobb értéke, hogy egyszerű kezelésű, alacsony árfekvésű, gyors sornyomtató volt.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/ibm-1403-sornyomtato