Szentiványi Tibor ötlete alapján Bánhegyi Ottó és munkatársai kezdtek el fejleszteni egy hajlékonylemezes memóriatárolót (a mai floppy őse) a Telefongyárban. Amikor ott a fejlesztést felfüggesztették Bánhegyi Ottó vezetésével a VILATI-ban folytatták a munkát. Tovább dolgoztak a hajlékony lemezes memórián, már nem voltak túl messze egy gyártásképes megoldástól, amikor megjelentek a 8"-os papír-tasakos floppy-k, amelyek nagyon gyorsan elterjedtek az egész világon és kiszorítottak minden más forgó-lemezes memóriát a piacról. A Vilati mágneslemezes memóriákkal való tapasztalata azonban nem veszett el, ugyanis nagyon gyorsan kifejlesztettek egy egész floppy-s információ-rögzítő és gyűjtő családot, a Prepamat és Floppymat neveken elhíresült berendezéseket.

Az 1983-ban útjára bocsátott Floppymat-SP nevű ügyviteli célú berendezés a Floppymat továbbfejlesztése, ami egyesítette az adatrögzítő gépek és a számlázógépek tulajdonságait, sőt karton-előtéttel felszerelve könyvelésre, emellett speciális ügyviteli-adatfeldogozási feladatokra is használható volt. A Floppymat tulajdonképpen mikroprocesszoros adat-előkészítő kisszámítógép, legfeljebb 64 KB RAM főtárral. Minimális kiépítéséhez billentyűzet, képernyő (16 sor, 64 char/sor) és két darab 8”-os hajlékonylemezes egység tartozik, amelyek kompatibilisak az IBM 370, illetve az ESZR II sorozat gépeivel; programozni leginkább a gépre kidolgozott PLF8 nyelven (szűkített Pascal) lehetett.

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/floppymat-celszamitogep

Források:
Magyar Informatikatörténeti Múzeum, Mérföldkövek a magyar informatika történetében, Kovács Győző összeállítása
Képes Gábor – Álló Géza: A jövő múltja Neumanntól az internetig, Neumann János Számítógép-tudományi Társaság igazgatója, Budapest, 2013.