Az Amstrad CPC 464 az egyik legsikeresebb házi számítógép volt Nyugat-Európában. 1984 és 1990 között több, mint 2 millió példányt adtak el belőle. Átlagos tulajdonságai (amelyek hasonlóak a ZX Spectruméhoz és kevésbé érdekesek, mint a Commodore 64 vagy az Atari XL/XE sorozaté) vagy gyengeségei (a videomemória felépítése vagy a 3″-os floppy formátum) ellenére nagyon népszerű volt relatíve alacsony ára és érdekes értékesítési koncepciója miatt: valamennyi perifériát együtt értékesítettek (mint korábban a Commodore PET esetében): alapgép+billentyűzet, kazettás magnó, monitor (FF, zöld vagy színes) egy csomagban.

Nagyszámú programot és perifériát fejlesztettek ki ehhez a gépcsaládhoz. Futott rajta az AmsDos, ami teljesen basic-be volt ágyazva és a | karakterrel kezdődő ún. RSX parancsokon keresztül volt elérhető, bár lemezt formázni ezzel nem lehetett, ahhoz külön programra volt szükség. A CPC család futtatni tudta a CP/M 2.2 v. 3.0 operációs rendszert is külső floppy egységgel. Számos kiváló CP/M szotvert adaptáltak Amstrad CPC-re. Míg az AmsDos csak az Amstrad-féle 3″-os floppyt tudta kezelni, addig a CP/M bármilyen, a piacon kapható floppy meghajtóval együtt tudott működni. A CP/M nagyon jó volt az MS-DOS-hoz viszonyítva is, bár csak 8-bites volt. Érdekesség volt még, hogy mivel a Z80 lefelé kompatibilis volt a 8080 processzorral, ezért a 8-bites CP/M változtatás nélkül futott rajta. Aassembly nyelvű programozás közben a 8080 utasításkészletét kellett használni, ami a Z80-étól eltérő mnemonic készletet használt.

A CPC 464 esetében kb. 42 kB volt a tényleges felhasználói memória. A videomemória és a ROM ugyanazokhoz a memóriacímekhez voltak hozzárendelve és egy speciális chip lapozott automatikusan. Az első CPC prototípus a 6502-es processzor köré épült, tervezőitől az Arnold becenevet kapta. Fejlesztése során azonban áttértek a Zilog Z80-ra és a közvélemény már az új nevet, az Arnold kifordításaként kapott ROLAND nevet ismerte meg, ezt használta több CPC szoftver a gépre való hivatkozásként (pl. Player 1 vs. Roland). Néhány hónappal később elkészült a beépített floppy meghajtóval rendelkező CPC 664 is.

A CPC gépek a Locomotive Basic-et használták, ami meglepően gyors volt a kor többi basic-éhez képest és még megszakításokat is tudott kezelni, így reagálni lehetett a basic interpreterre átadott hardver megszakításokra. Ezáltal multitasking alkalmazásokra hasonlító programokat is lehetett basic-ben írni. A CPC gépekre volt egy MAXAM nevű ROM modul beépített editorral, assemblerrel és disassemblerrel, aminek segítségével könnyedén lehetett basic és assembly kevert nyelvű programokat írni. (Ennél már csak az lett volna jobb, ha eleve a Locomotive Basic tudta volna a basic-et és az assembly-t keverni, mint ahogy a BBC Microcomputer tette.)

A ROM-nak a beépített magnóra vonatkozó rutinjai változó baud rate (átviteli sebesség) paramétereket tudtak kezelni és lehetséges volt 19200 baud-os, vagy még ennél is magasabb sebességgel tárolni a programokat. Ez azonban beolvasási hibákhoz vezetett, ami főleg a két magnó összekötésével készült másolatoknál jött elő, ezáltal másvédelmi célokat is szolgált.

Technikai jellemzők:

Bővebb leírást lásd a Neumann Társaság Informatikatörténeti Adattárában: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/amstrad-cpc-szemelyi-szamitogep-csalad

Forrás:
Wikipédia